Szerintem nem becsül meg engem a barátom és az ő családja. Szerintük mihaszna vagyok. Sztetek? (többi lent)

De a baratod a 4 ev alatt mindig ilyen volt, hogy elvarta, hogy ki legyen szolgalva, te mindig mindent megcsinaltal? Mert akkor ne csodalkozz, hogy ennyi ev alatt ezt szokta meg, es toled ezt mar termeszetesnek, elvarandonak veszi. Te kapattad el. Amugy ha most sem birod mar, mi lesz kesobb? Ezt mindenkepp a paroddal kell megbeszelni, tudatositani kell benne, hogy szamodra ez igy nem OK, te igy nem vagy boldog. Ha pedig szeret, akkor megprobal valtoztatni rajta.

Az anyosodhoz meg annyit, hogyha nem mondta, hogy utal, akkor lehet, hogy bekepzeled. Vannak emberek, akik kritizalnak masokat, de ettol meg nem utaljak oket.

szerintem is sajnos te kényeztetted el a barátodat..amúgy meg ha morog, egyszerűen meg kell neki mondani hogy menjen le Ő a boltba!!javítsa meg saját maga, pakolja el saját maga... nehogy már.

a szabadidődben azt csinálsz, amit akarsz, ne hagyd már hogy mások ugráltassanak, mert ez csak rosszabb lesz :(

ha a párod anyjának nem ízlik az étel, mert a pici fia nem így szereti, egyszerűen nézz a szeme közé, mondd meg neki, hogy TE viszont így szereted, és ennyi :D

A barátodat minél előbb állítsad le, nem vagy a cselédje, és milyen jogon osztogatja neked a feladatokat! Még a gyerekeimnek sem teszek ilyen megjegyzéseket! Felnőtt nő vagy, aki tudja mi a dolga, mit kell csinálnia. Te sem mondod neki gondolom mikor mit csináljon. Nem vagy mihaszna, ahogy itt leírtad, sőt, a mai fiatalok többsége nem is főz, Te dig meleg étellel várod minden este! Majd ha netán elveszít a párod, akkor megtudja mit veszített, de hogy ne kerüljön erre sor, mielőbb beszélgessetek el ezekről a dolgokról.

Anyóshoz no comment. Nem kell őt odahívni és akkor nem kell ennie a "szar" kosztodat! Vele nem érdemes foglalkozni, ő csak az anyós.

de lehet hogy a kérdezőnek alacsony önértékelése és megfelelési kényszere van... íme: "elpakolok utána, kiszolgálom stbstb. Tehát én úgy gondolom minden tőlem telhetőt megteszek. " ...hát sajnos NEM ez, amit meg kell tenni egy kapcsolatban.

megtesszük, szeretetből, csak mert a másik nem elvárja, hanem örül neki. oké, nálunk én takarítok, mert szeretek takarítani :D de ha napokig nem mosogatok el, azért párom nekiáll, meg kiviszi a szemetet stb. ÉN csinálom a vacsorát, nem főzök naponta, de akkor a pirítóst. mert szeretem, ilyen etetős típus vagyok, meg főzős-tukmálós :D, DE viszont, ha azt mondom hogy fáradt vagyok, légyzi ma csinálj te, akkor ennyi, csinál ő nekem. csak kommuikálni kell.

Sajnos elég felvilágosulatlan, leragadt felfogású lehet a kedves párod.

Én az ilyen folyamatos fikázódás esetén már egész komolyan fontolóra venném a szakítást, mert egy ilyen megalázó helyzetnél még a szingliség, egyedüllét is sokkal elviselhetőbb.

Ha valaki képtelen a másikat tisztelni, emberi méltóságában, akkor ott erősen megkérdőjelezhető a párkapcsolati viszony létjogosultsága.

Minden esetre nem dobbantanék azonnal, hanem először leülnék kettesben a sráccal és egyszerűen, őszintén, kertelés nélkül megmondanám neki, hogy ez-meg-ez-meg-ez nagyon rosszul esik, és gondoljon bele a Te helyzetedbe, hogy hiába minden igyekezeted azért, hogy a kapcsolatba kölcsönösségi alapon te is mindent beteszel, ő mégis mindig elégedetlen. Még azzal is meg lehetne spékelni, hogy az efféle megjegyzéstevős mentalitás kifejezetten KÖZÖNSÉGES, úriembernek tudnád őt tartani és felnézni rá, ha ő NEM VÁLASZTANÁ ezt a magatartásmegnyilvánuést.

De azt úgy beszéld át vele, hogy ne érezze veszekedésnek, de mondatról-mondatra igazoltasd vissza vele, hogy megértette, amit mondasz, amit kérsz tőle.

Ha ő meg tud téged becsülni, akkor még hosszú kapcsolat elé nezthettek. Lehet, hogy felnyitod a szemét és le tudja vetkőzni az anyucijáról ráragadt hülye szokásokat.

De ha többszöri nekifutásra sem oldódik meg a dolog, akkor neked saját magadat kell annyira becsülnöd és tisztelned, hogy egy ilyen MÉLTATLAN kapcsolatból kilépjél. Gondolj a saját önbecsülésedre. Ha ezek így maradnak, akkor az önbecsülésed szép lassan elfogy és a semmibe vész...

Te engedted meg ezt a parodnak!

Sajnos Enis ezt tettem annak idejen, mivel akkor gyesen voltam, es ugy ereztem, hogy "megerdemli" ezt a kiszolgalast,

mig azt tapasztaltam egy ido utan, hogy "cseledkent" kezel, allandoan kritizal es "ugraltat"!

Aztan leallitottam! De ugy, hogy "elismertem" a bunomet, hogy elkenyeztettem, es ezt kozoltem is Vele, aztan keszitettem igy munka beosztast, Mi az En feladatom es mi az Ove, volt olyan, hogy nem foztem, mivel nem vasarolta meg a hozza valot pl., mivel Neki kellett intezni a bevasarlast,

de eztis azert, mert folytonosan kritizalt, hogy nem tudom beosztani a penzt, tehat megoldottam ugy, hogy ez lett az O reszortja.

Csak igy tudod leallitani! Ne durvan tedd ezt, kimerten, tudatosan, de szeretettel es mindig mosolyogva, es mond azt mindig, hogy: "igy igaz", Neked van igazad, tehat lehetsz cinikus, de O ezt ne nagyon vegye eszre, de amikor

szeret, elviseli es egy ido utan elfogja hagyni ezt a szokasat.

Az Anyosodnak is adjal mindig igazat, sot amikor az eteledet kritizalja, akkor dicserd az O foztjet, es mindig

kerjel Tole tanacsot!

Figyeld meg, hogy igy abba fogja hagyni azt, hogy Teged kritizal, sot meg szeretni, dicserni is fog!

Ezeknel a embereknel az a problema, hogy sosem kaptak dicseretet, elismerest, de igazi szeretetet es megbecsulest sem, ezt csak igy tudod kezelni!

Az En Anyosom pl. nem tanult, de Aposom az katona tiszt es tanult, es sokat utazott pl., igy Anyosom az minden volt, csak jo es ertelmes nem, amikor Apos ideges volt.

Ugyanigy viselkedett az Aposom a gyermekeivel, barmit csinaltak es akarhogyan is tanultak, sosem volt elismeres, vagy dicseret!

Erdemes igy korbe nezni a Ferjed csaladjaban pl. az Apost figyeld meg, es sok mindent megfogsz erteni,

talan rajossz, hogy az Anyosod es a Ferjed is csak aldozatok!

Próbáld meg amit az előttem szóló írt, de ha kb 1 hónap alatt nincs látható változás, akkor pakolj és menj. Komolyan mondom. Sose fog békén hagyni.

Kislány, szeretitek egymást ezt komolyan mondod? szerinted az szeretet hogy folyton b@szogat valami miatt? ugyan már. kihasználja hogy a fejedre nőtt. Ha nem vakarod le a fejedről, akkor csak egyre jobban rád telepszik.

Már ne is haragudj, de ha nincs otthon valami, ő nem tud lemenni a boltba? Komolyan kérdezem, mégis miért a te feladatod hogy otthon minden rendben legyen? szépen megmondod neki, hogy mi az ábra, és vagy alkalmazkodik az új felálláshoz és megbecsül téged, vagy mehet amerre lát. Máshogy nem fog megváltozni. Mellesleg az ilyen hapsik szoktak előbb utóbb új nőt keresni, aki viszont tud velük bánni, és aki nem engedi hogy a fejükre nőjenek.

Persze ne legyél agresszív és bunkó, de legyél határozott. Lehet hogy sikerül változtatni, de ha nem, akkor minél előbb lépsz annál jobb.

32/N

"De ha esetleg leülök tvzni vagy festeni vagy akármit is csinálni megszól h miért pazarlom az időm erre és felhívja a figyelmem vmi hiányosságra : nincs itthon vmi, menjek le a boltba vagy valami nem olyan állapotba van ahogy ő azt szeretné."

Engem ez a mondat nagyon megütött. Feltételezem, hogy az esetek többségében akkor ülsz le, amikor már elvégezted a teendődet és szeretnél feltöltődni. Nekem is vannak ilyenek, legtöbbször regényt olvasok. Ha nekem ilyenkor szólna bármi hasonlót is a párom, úgy szólnék vissza, hogy csak úgy nyekken. Mert lehet, hogy a te barátod azt látta otthon, hogy anyu kiszolgálja aput és a szája íze szerint főz, de te egy másik, önálló és független ember vagy a saját szokásaiddal és igényeiddel - amelyek egyáltalán nem extrémek. Szerencsére, nálunk ebből a szempontból nincs konfliktus, részben azért, mert hasonló felfogású a párom is, részben pedig mert időben jeleztem mindig, ha valami nem tetszett vagy igazságtalan volt.

Anno én azt láttam otthon, hogy anyám ugrál apámnak, éppen ezért figyelek oda arra, hogy ne kövessem a - szerintem - rossz példát. Anyám elfogadta ezt a helyzetet, olyannyira, hogy jól emlékszem a szlogenre: minden órádnak leszakaszd gyümölcsét - hát ettől én a falnak mentem. Megvan az ideje a munkának is és a pihenésnek is. Szóval, az alapján, amit írtál, szerintem sem becsülnek meg annyira, mint te azt elvárnád. Figyelj oda, hogy meddig tűröd ezt.