"1-2 hete már nem szerelemmel gondolok rád" - ez végleges? Vagy visszafordítható? Teljesen kivagyok.
Mostanában sokat veszekedtünk, a munkahelyi stressz ette a kapcsolatunkat, mindketten rossz időszakot éltünk, és ezt találta mondani (némi alkohol után, telefonban). Azt mondta, a kapcsolatunk elején nagyon szerelmes volt belém, de most már ez van (viszont feléleszthetnénk még). Majd' megölt ezzel, leraktam a telefont,és több órahosszáig nem reagáltam a megkeresésére.
Utána viszont (mint később kiderült) féltékenykedett, keresett, hogy hova mentem, és felhívta a legjobb barátomat, akire nagyon féltékeny, mert azt vette a fejébe, hogy nála "vigasztalódtam" (nem így volt)
Aztán (személyes találkozásnál) azt mondta, "nagyon szeret" (de hogy szerelemmel vagy nem azt nem tudom és RETTEGEK MEGKÉRDEZNI!) és próbál változtatni azokon a dolgokon, amik miatt tönkrement a kapcsolat. Együtt aludtunk,minden normális volt, nem beszéltünk arról, amit mondott.
Én teljesen rosszul vagyok, tegnap amikor ezt megmondta (telefonban) pánikrohamot kaptam, ma meg ha csak eszembe jut, elfog a sírás.
Meg aztán ha az első évben ilyet csinál,mi lesz később?És miért bántott ezzel, hogy elmondta, ha meg nem érzi végérvényesen visszafordíthatatlannak? Azt hittem,beledöglök, úgy fájt, én nagyon szeretem őt (szerelemmel)
Megkérdezni nem merem, mert rettegek a választól. Így meg nem bírom idegekkel.
a biológiai szerelem maximum két év. onnantól már csak szeretet van.
az alkohol pedig sok embernél őszinteséget okoz.
tehát mi következik...->...
Nincs olyan, hogy 1-2 hete. Ez nem úgy megy, hogy egyik nap még szeretem, másik nap nem. Ez egy hosszabb folyamat volt, csak 1-2 hete döbbent rá.
A szeretet viszont nem elég, főleg fiatalon, 1 év után.
Lehet próbálkozni, de nem hinném, hogy tartós lesz a dolog. Talán azért visszakozott, mert megijedt, hogy elveszít. Ha így van talán van esély. De én arra tippelek, hogy a 2. év végét nem éritek meg együtt, ilyen előzményekkel.
Próbáljatok sokat beszélgetni, és őszintén. Kérdezd meg és ne félj a választól, ha mindketten rendbe akarjátok hozni, ki kell mondani az igazságot. Sok őszinte beszélgetés, közös program. Másképp nem fog menni.
Szerintem mindenkivel előfordulhat hogy hirtelen elbizonytalanodik. Az jó hogy ezt megmondta, mert szerintem ez már azzal kezd eloszlani hogy kimondja... Szóval nem hinném hogy veszve lenne. viszont neked meg nem lenne szabad ezt a szőnyeg alá söpörni. Meg kell mondani hogy örülsz hogy szólt, hogy bizonytalan. rendben. ilyenkor nem árt szerintem egy kis szünet. több külön program mindenkinek, aztán 1-2 hét múlva meglátni hogy hiányoztok-e egymásnak vagy sem. Nem szabad egyébként megengedni egy férfinek hogy kényelemből maradjon velünk, mert előbb utóbb valakibe bele fog szeretni és akkor évek mentek el feleslegesen olyan pasival aki nem is szeretett annyira.
Igen, sajnos nem lehet tudni, hogy csak megijedt hogy kikerült a megszokottból, vagy tényleg oda van érted... Lehet hogy elég lenne neki egy kis levegő, és máris visszatér hozzád. Hagyd hogy eltávolodjon. aztán vagy visszajön vagy nem. Ijedtségből ne maradjon veled, komolyan ez nem jó ötlet.
32/N
Valamilyen szinten jó dolog, hogy őszinte volt veled, még ha rettenetesen fáj is. Szerintem sem egyik napról a másikra szeretünk ki a másikból. Ez egy hosszú folyamat, és neki most jött felszínre. Le kell ülni megbeszélni, muszáj róla beszélni, mert ha nem beszéltek róla, akkor benned ez nagyon mély nyomot fog hagyni.
Ismerem ezt az érzést, a volt barátomtól egy idő után már én sem mertem megkérdezni, hogy szerelemmel szeret-e, mert féltem a választól, holott tudtam az igazságot, de úgy voltam vele, hogy ameddig nem ő mondja ki, hogy már nem úgy szeret, addig talán nem is igaz. Te ne dugd homokba a fejed. A legrosszabb dolog, ha nem egyszerre hűlnek ki az érzések, mert akkor az egyik félnek mindig jobban fog fájni. Merj rákérdezni, merj vele szembenézni. Inkább most, mint később, mert ez mindig ott lesz benned.
22L
Köszönöm az újabb válaszokat. Úgy látszik többen lettek azok, akik a rosszat látják a történtekben....Én továbbra is vívódom.
Olyan van, hogy valaki azt állítja, szerelmes valakibe, és közben nem így van. Akkor fordítva miért ne lehetne ilyen?
Megkérdeztem én, és arra utalgatott, hogy ne volt igaz az állítása - csak ez nálunk azért érdekes, mert a kapcsolatunkban korábban sem röpködtek a szerelmi vallomások. Nekem hiányozna, de ő meg úgy van vele, éreztetni kell tettekkel, mert mondani könnyű. (És az éreztetés terén tényleg fölözte azokat az exeimet, akik mondták... Kár, hogy én ezt nem tartom feltétlen vagy-vagy kérdésnek.
Én egyébként nem hiszek a szerelem 2 év utáni elmúltában, rengeteg ellenpéldát láttam erre. A mi kapcsolatunk nincs még 2 éves, ez az első év. Hát én se így képzeltem, bár nehezen indultunk, utána beállt a kapcsolat, és csak kisebb és könnyen elfeledett összezördülések voltak.
De igen, engem is aggaszt, hogy csak a lelkiismeretfurdalás (látta a vörös szemem meg hogy milyen kész vagyok és azért ő nem az az érzéketlen szívtelen ember) és a megszokott elvesztésének félelme miatt tért vissza (próbál visszatérni?) a korábbi kerékvágásba.
A korábbi problémákon tényleg változtat, ezt látom rajta.
Igen, ilyen volt a dologban, hogy a kapcsolatunk nem a régi volt illetve én nem a régi voltam (hanem állandóan fáradt,nyúzott stb. bár utóbbi nem számít őt nem érdekli a külső nyúzottan is szépnek lát állítása szerint, na de akkor is...)- a körülmények romlása az utóbbi időben (sok munka, fáradtság) csökkentette a kapcsolat minőségét és a szexet.
De ha pl. később gyerekünk lenne, akkor is lehet hasonló időszak, akkor mit fog csinálni??????
Semmiképpen nem vettem számításba, hogy ha nem szerelmes belém, vele maradjak. Még csak az kéne, hogy elvan velem x évig, aztán megtalálja a "szerelmet". Na ne,akkor inkább most legyen vége :(
Helyzetjelentés fél év után, hátha valakit érdekel a végkifejlet.
Azóta úgy másfél hónapra rá volt még egy ilyen beszólása. Ezt követően el akartam hagyni, de akkor meg elkezdett könyörögni, hogy ne tegyem, adjak utolsó esélyt, stb. Hihetetlen, hogy csak 3 hónap telt el azóta, nekem többnek tűnik. Azóta megint normális, pedig a munkahelyi, egyetemi stressz ugyanúgy megvan.
Nagyon szeretem, és nagyon jó vele, de teljesen nem vagyok nyugodt. De úgy döntöttem, hogy mivel ez nem bántalmazás, vagy hasonló súlyos dolog, örülök minden napnak, amivel meghosszabbítom az együttlétünket, még ha egyszer vége is lesz (ami perpillanat nem úgy néz ki) Valentin napra virággal és szerelmi vallomással halmozott el, és nincsenek már ilyen "rohamai".
Talán mégis meggyőzted arról hogy te vagy aki kell!:)
Szép napokat!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!