Visszafordítható ez, vagy ami elmúlt, az elmúlt örökre?
Nem tudom, hogy és mikor szinte egyik napról a másikra elmúlt a szerelem a férjem iránt. Egyik nap még imádtam, ha hozzámér és puszilgat, sőt vágytam az érintésére és az ölelésére, azonnal bizseregtem. Most már nem érzek semmit, csak azt, hogy ne! Nem bírom elviselni, ha hozzámér, ha megcsókol, élek mellette és nem vágyok rá és ez így szörnyű. Őt sajnálom, mert ő akarna engem és szóvá is tette, hogy észre sem veszem őt, olyan mintha itt se lenne, nem bújok oda hozzá. Régebben mindig hízelegtem, és sokszor elhárította főleg mások előtt nem lehetett érzelgősködni, vagy mikor terhes voltam, akkor is mindig vágytam rá, de ő meg mindig elhúzódott tőlem. Majd sokáig nem is szeretkeztünk, de mindig vágytam rá, ő annyira nem. Most meg mikor már lehetne és csak szeretni kellene a másikat már nem érzem ezt. Olyan mintha egy vadidegen akarna velem csókolozni, hogy is fogalmazzak, undort vált ki belőlem és lökném el magamtól. Ez kicsit durva így, de ez az igazság, sajnos. Miért??
Nem rég sok gondunk volt és majdnem elváltunk, de végül a férjem rájött, hogy imád minket és máshogy állt a dolgokhoz, nem volt olyan zsarnok, bár még sokszor mindig csúnyán viselkedik velem és a gyerekkel. Ezekért utána rögtön bocsánatot kér. Változni akar. Lehet, hogy a sok megaláztatás és visszautasítás és nem törödömség idáig juttatott, hogy már nem szeretem, csak megtűröm őt? Idegesít minden, már azon gondolkoztam este, ahogy néztem őt, hogy mit szerettem meg benne?! Mert már semmi sem tetszik.
Nagyon szerelmes voltam belé, hogy tudott ez így elmúlni? Borzasztó lehet neki, mert tudja, hogy valami nincs rendben, de hogy mondjam meg neki ezeket? Látja rajtam, sőt, amikor durván ellököm, látom mennyire bántja, de ez a hirtelen reakcióm sokszor. Nem bírom elviselni, ha hozzámér, a csókja is szörnyű nekem. Miért? Miért?
Hisz van egy gyerekünk, imádjuk, én mégsem vagyok boldog. Vágyakozok, de más után, vagyis nincs konkrét személy, de mással almodozok éjjel. Ez szörnyű. Mit csinálhatnék?
Teljesen nem normális vagyok!!
válasza:Hát ez elég borzasztó érzés.....
A családoddal vagy barátaiddal nm tudod megbeszélni?
Nem akarok hülyeséget írni,de nem azért van ez az érzésed, mert majdnem elváltatok? Mármint, hogy elhidegültél egy kicsit....
válasza:Szerintem nem veled van a baj, és nem is egyik napról a másikra múlt el a szerelem, idézlek:
*a sok megaláztatás és visszautasítás és nem törödömség idáig juttatott, hogy már nem szeretem
Ha nem mondod el neki úgy, ahogy ide leírtad, semmi nem fog változni. Ha őszinték vagytok egymáshoz, és mindketten akartok tenni a kapcsolatért (ismétlem, nem csak rajtad múlik), elképzelhető, hogy még van esély.
Az az igazság, hogy én se kívánnék valakit, aki korábban folyamatosan elutasított és nem elégített ki semmilyen téren.
válasza:
válasza: válasza: válasza: válasza:Én is voltam ilyen helyzetben (igaz nem férjjel, csak élettárssal). Azt a tapasztalatom,hogy ha már ilyen fokú az undor, akkor annak vége. figyeld meg,hogy mit érzel pl. amikor látod, ahogy eszik. azt mondják, azt utálod a legjobban, akinél még azt sem bírod nézni, ahogy étkezik.
Lehet próbálkozni, de szerintem már nem érdemes.
válasza:Sajnos itt már nagy a baj!!
Mert úgye nem is az lakozik benned esetleg hogy unalmassá vált a kapcsolat akkor lehet tenni az ellen, de ez ellen lehetetlen!
Ahogy irtad hogy megalázott sokszor ő nem akart, annak is oka volt, de most hogy minden jó lehetne!
Bár a korotok és a házasság ideje nem derült ki!
De amúgy nem is szeretnéd helyre hozni ezt a kapcsolatot??Ha úgy érzed hogy nem lehet helyre hozni akkor sajnos egy dolog maradt a válás,amit pedig minél elöbb mert nehezen megy, meg az idővel nem szabad játszani találni kell egy másik férfit!Sok sikert hozzá, és amúgy szivemből sajnállak, én is éreztem már ilyet de az nem házasság volt hanem egy párkapcsolat!
Köszönöm nektek.
Azt hittem, hogy majd lehurrogtok és végül nem ért meg senki, de sajnos sokan jártak már hasonló helyzetben és ezt nem kívánom senkinek, ezt az érzést és így élni.
Sajnos én is tudom, csak nem akarom elfogadni, hogy ez már meghalt ez a kapcsolat. A férjem meg végképp nem bírja ezt elfogadni, egyszerűen nem érti, hogy hogy lehet az, hogy nem akarom őt, nem kívánom.
Csak sodródok az árral, mert így könnyebb nem észrevenni és csak elhessegetni. De már nem tudok nem foglalkozni ezzel, már napról napra rosszabb a hangulatom, nincs életkedvem.
Igen már azt sem szeretem, ahogyan eszik, sőt semmi cselekedetét nem szeretem. Egyedül azt szeretem, ahogyan néha-néha megmaszíroz és simogatja a hátam. Mást nem.
Csak neház meglépni bármit is, olyan rossz ez a helyzet. Nem látoma kiutat. És ami alegborzasztóbb, hogy a férjem nem fogadja el ezt, egyszerűen nem ért meg, nyomul rám és veszekszik, hogy nem akarok vele testi kapcsolatot, sőt még puszit adni sem.
Ami még szörnyűbb, hogy már beletörődtem és nem is akarok tőle semmit, vagyis nem akarok már semmit változtatni, belefásultam. Régen életvidám, talpraesett és lelkes nő voltam, most meg egy banya vagyok, nem járok sehová, nem érdekel semmi. Belekerültem egy nagy gödörbe, ahonnan nem találom a kivezető utat...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!