Visszafordítható ez, vagy ami elmúlt, az elmúlt örökre?
Nem tudom, hogy és mikor szinte egyik napról a másikra elmúlt a szerelem a férjem iránt. Egyik nap még imádtam, ha hozzámér és puszilgat, sőt vágytam az érintésére és az ölelésére, azonnal bizseregtem. Most már nem érzek semmit, csak azt, hogy ne! Nem bírom elviselni, ha hozzámér, ha megcsókol, élek mellette és nem vágyok rá és ez így szörnyű. Őt sajnálom, mert ő akarna engem és szóvá is tette, hogy észre sem veszem őt, olyan mintha itt se lenne, nem bújok oda hozzá. Régebben mindig hízelegtem, és sokszor elhárította főleg mások előtt nem lehetett érzelgősködni, vagy mikor terhes voltam, akkor is mindig vágytam rá, de ő meg mindig elhúzódott tőlem. Majd sokáig nem is szeretkeztünk, de mindig vágytam rá, ő annyira nem. Most meg mikor már lehetne és csak szeretni kellene a másikat már nem érzem ezt. Olyan mintha egy vadidegen akarna velem csókolozni, hogy is fogalmazzak, undort vált ki belőlem és lökném el magamtól. Ez kicsit durva így, de ez az igazság, sajnos. Miért??
Nem rég sok gondunk volt és majdnem elváltunk, de végül a férjem rájött, hogy imád minket és máshogy állt a dolgokhoz, nem volt olyan zsarnok, bár még sokszor mindig csúnyán viselkedik velem és a gyerekkel. Ezekért utána rögtön bocsánatot kér. Változni akar. Lehet, hogy a sok megaláztatás és visszautasítás és nem törödömség idáig juttatott, hogy már nem szeretem, csak megtűröm őt? Idegesít minden, már azon gondolkoztam este, ahogy néztem őt, hogy mit szerettem meg benne?! Mert már semmi sem tetszik.
Nagyon szerelmes voltam belé, hogy tudott ez így elmúlni? Borzasztó lehet neki, mert tudja, hogy valami nincs rendben, de hogy mondjam meg neki ezeket? Látja rajtam, sőt, amikor durván ellököm, látom mennyire bántja, de ez a hirtelen reakcióm sokszor. Nem bírom elviselni, ha hozzámér, a csókja is szörnyű nekem. Miért? Miért?
Hisz van egy gyerekünk, imádjuk, én mégsem vagyok boldog. Vágyakozok, de más után, vagyis nincs konkrét személy, de mással almodozok éjjel. Ez szörnyű. Mit csinálhatnék?
Teljesen nem normális vagyok!!
válasza:
válasza: válasza:nekem egy barátnőm mesélt hasonlót, igaz, hogy nem házastársak voltak, csak jártak egymással. összevissza 8 éves kapcsolat. Az elején minden rendben volt (legalábbis látszólag) a barátnőm odáig volt a pasiért, viszont a pasi fokozatosan elhúzódott tőle, közös programok alkalmával nem mutatta ki, hogy együtt vannak, haverozott, sőt, amikor a barátnőmnek szüksége lett volna rá, megmondta hogy nem költözhet oda. Ezek hatására a barátnőm kiszeretett belőle, otthagyta elkezdett pasizni. A hapsi kisvártatva megint hevesen udvarolt, oda volta barátnőmért, de ő nem akarta a pasit igazán... Ez a huzavona azóta is tart... Nem sok értelme van.
Szóval a lényeg az kedves kérdező, hogy ha netán még valami csoda folytán vissza is szeretnél a férjedbe, elég valószínű, hogy ő megint elutasítóvá válik majd. Ez van. Szerintem ennek nincs sok értelme. Nem vagy még nagymama, kereshetsz igazi férfit.
Sok sikert!
válasza:Miért?
Mert túl sokáig dédelgetted a sérelmeidet, mintha az lenne a gyermeked. Így nem tudod elengedni őket, nem tudsz túllépni rajtuk.
A párkapcsolat interakció. Oda-vissza, adok-kapok. És nagyon fontos benne az egyensúly. Vannak szilárd és vannak törékeny kapcsolatok. A szilárdak kiegyensúlyozottak. Nekem ezt úgy magyarázták, hogy ha kapok valami jót a páromtól, akkor azt vissza kell adnom. Mivel szeretem őt, egy kicsivel többet adok neki. Ettől legközelebb ő is többet ad, hiszen ő is szeret engem. Így a szeretet növekszik köztünk. De néha rosszat kapok, mert olykor azt is megbántjuk, akit szeretünk. Akkor azt is vissza kell adnom! De mivel szeretem, adhatok egy kicsivel kevesebb rosszat, bántást. Akkor ő is így tesz majd, amíg végül olyan pici nem lesz, hogy mindketten tudunk rajta nevetni. Így őrizzük az egyensúlyt.
Akik nem így tesznek, hanem mindent lenyelnek egy darabig a kapcsolatukban a másiktól, de a lenyelt sérelmeiket gyűjtögetik magunkban, mint pénzt a bankszámlán, azok ne is csodálkozzanak, ha végül sikerül nekik beváltani egy válásra a felgyűlt "összeget".
Te azt írtad, már nem akarod megoldani. Kár. Sajnálom, hogy eddig jutottatok, amikor már nem lehet rajta segíteni, mert már nem akarod. Megértem. Mégis leírtam a fentieket, mert talán segíthet annyiban, hogy legközelebb időben kapcsolsz, és felmondod a "bankszámládat". Bárkivel is leszel legközelebb.
válasza:Nekem nem teljesen tiszta a kép, kissé összemostad a dolgokat. Mi múlt el? Leírod, hogy már elmúlt a szerelem, aztán hosszan ecseteled, hogy a szexuális vonzódásod múlt el. Hízelgés, érzelgősködés, imádat, undor, vágy, vágy, vágy - ezeket az érzelmeket hangsúlyozod. És a szeretet, önmagában, "csak" nélkül?
Az nem derült ki, hogy a gyerkőc mekkora? Hasonló kérdéseket pár hónapos első kisbabás anyukáktól lehet itt olvasni - általános jelenség, hogy érzelmileg felborítja a szülőket a gyerek. Gondoltatok-e már arra, hogy párterapeuta segítségét kéritek?
Nincs másik férfi az életedben, ezt írod. Ebből én meg azt gondolom hogy akkor visszafordítható ez a helyzet, de ha csak akarjátok, ha nem mondotok le a kapcsolatotokról és nem úgy álltok hozzá, hogy én ezt most már így érzem és ez van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!