A családokban,rokonságotokban a fiú vagy lány gyereket szokás ajnározni?

Nalunk a fiuk es a legkisebb, addig, amig tenyleg picike, kb max olyan 4-5 eves korig. Aztan ha amugy lany, utana le van szarva.

Ha fiu, akkor o az isten, szokasosan.

De igazabol nem a szuleim csinaltak ezt, meg hat egyke vagyok (de van egy rakat unokatesom) nem is lett volna kivel versenyeztetni otthon, de ok soha nem ereztettek velem, hogy kevesebb vagyok, mint az unokatestvereim, csak mert lany vagyok. Apai nagyszulok es dedszulok voltak a problemasok. Dedszulo mar nem el, apai nagyszulovel meg mar nem beszelek.

Anyai oldalrol nem volt problema soha.

Nagyon szomorú, hogy sok helyen nem az van előtérben, hogy a gyerekeim, tehát egyformán szeretem őket és egyforma is az elvárás...

A gyerek sosem akar (tudatosan) a világra jönni, ahhoz két ember kell. Ezek után nem is értem, hogy ezek után miért nincs egyenlőség a gyerekek között...

Bár nálunk kicsit máshogy volt a felállás; én a távoli unoka voltam, az unokatestvérem a közeli unoka. Nálunk bevett szokás volt eleinte, hogy a nyarakat ott töltöttem, de a nagyszülőknek csak ingyen napszámos voltam (volt egy nagy kertjük, maguknak termeltek dolgokat), a másik unoka meg lószart se csinált, de nekik lettek véve a csokikák és sütikék. 3 évig játszottuk ezt, utána mondtam, hogy ezt befejeztük. És akkor még ők voltak felháborodva, hogy azt mertem mondani, hogy nem érzem jól magam náluk...