Miért akarják, hogy mindenáron vacak életem legyen?

Megpróbálom röviden.

Viszonylag későn költöztem el otthonról(27évesen), de amíg otthon laktam, jóformán csak aludni jártam haza, mert mindig vagy dolgoztam, vagy kocsmában haveroztam. Négy éve elköltöztem Németországba, ahol fél év szar melók után sikerült megcsípnem egy nagyon jól fizető munkát, amit szeretek is. Azóta nem is voltam otthon. A történethez hozzátartozik, hogy meleg vagyok,otthon nem tudják és 12 éve párom is van, akivel kint együtt is élünk. Most négy év utàn hazajöttem 3 hétre szabadságolni, de kezdem megbánni. Amióta itthon vagyok, mindenkitől a szart kapom. Főleg az apám van belebetegedve, hogy nem vagyok otthon, állandóan azt hallgatom, hogy minek vagyok külföldön, menjek haza, az a biztos, a család mindenek felett áll, meg hasonló baromságok. Tegnap teljesen kiakadt azon, hogy én el akarom magamnak küldeni az otthon maradt cuccaimat, meg a könyveimet, a reakciója az volt, hogy hisz mé' nem olvasol újságot,nem kell itt semmit se küldözgetni. Nem bírja elfogadni, hogy a diplomás gyereke kétkezi munkát végez, és teljesen hidegen is hagyja, hogy a tanári fizetésem négyszeresét keresem kint meg. És a többi családtagom se tud örülni annak, hogy jól elvagyok külföldön, az egyetlen pozitív visszajelzés az apai nagymamámtól volt, aki az apám előtt kijelentette, hogy jól tettem, hogy kimentem, helyemben vissza se jönne ebbe az élhetetlen országba. Ezen is kiakadt.

Nem értem. Míg otthon éltem, mindenkinek láb alatt voltam, most meg az a baj, hogy nem vagyok?

Kint van egy normális életem, párom(jólvan ezt nem tudják), jó munkám, magas életszínvonalam, miért nem tudnak örülni ennek?

Kösz, ha elolvastad.