Hogy mondjam el a nagyon vallásos családtagjaimnak, hogy nem vagyok vallásos?
Sosem voltam vallásos, sosem hittem benne, mindig voltak kérdéseim a biblia és úgy kb az egész vallás-dologgal kapcsolatban, amik szinte mindent megkérdőjeleztek, amikben ők hittek. Ezek a kérdések 95%-a megválaszolatlan maradt, a további 5%-ban meg a "bízz a Mindenható Istenben" szövegen meg pár "mondok valamit, ami jól hangzik a fejemben, mert hallottam valamit valahol, és igazából köze nincs a kérdéshez, csak benyögöm, hogy kussoljál" típusú válaszokon kívül semmi egyebet nem kaptam. Már egészen kicsi koromtól utáltam templomba járni, ezt akkor be tudták annak, hogy kicsi voltam, és nem értem a vallás fontosságát, nem értem a világot.
Most már kamasz vagyok (nem szeretném leírni a koromat, még bőven nem vagyok olyan korba, hogy elköltözhessek), és be akarnak vonni minnél több szolgálatba (eddig csak résztvevőként volt pár tábor, most már segítőként vagyok). Ifjúsági táborok azok jobbak voltak, mert ott volt lehetőség azt csinálni amit szeretek (sportolni, kézműveskedni), de ezek csak délutánig voltak, délután jött a dicsőítés, én a dicsőítő csapatban gitározok, és bár szeretek gitározni, nem szeretek ott gitározni, mert meg van mondva, hogy mit játszak. Plusz a dicsőítés előtt is van imádkozás, van hogy fél óráig is elhúzódik, és rohadt unalmasak, főleg a dicsőítés, az eltart másfél óráig, és ott kell álljak másfél órát egy gitárral a kezemben, kész kínszenvedés. Mondtam a családomnak finoman, hogy engem nem érint meg a vallás, és erre ugyanaz a válaszuk, mint a "nem akarok soha gyereket"re, hogy majd ekkor meg akkor másképp fogom gondolni, meg ha elmegyek ide, meg elmegyek oda, akkor majd megtérek, és fiatal vagyok, hogy mindent átlássak, később hálás leszek nekik, hogy ilyen meg ilyen irányba tereltek.
Szüleimmel nem annyira, de nagynénémmel nagyon jó viszonyom van, csak 7 év van közöttünk, imádom, vele voltam ifi táborba is, kicsiként rengeteget játszottunk együtt. Nem mondom, hogy meggyűlölne, vagy bárki is kitagadna, de az biztos, hogy más szemmel néznének rám, és nem akarom megbontani a családi idillt. Ezeket leszámítva szeretem őket, nagyon összetartó a család anyukám és apukám oldaláról is, csak ez a vallásosság ne lenne benne.
Elmondtam anyáméknak a nézeteimet vacsinál. Hatalmas veszekedés lett belőle.
Elmondtam a kérdéseimet, a negatív dolgokat a vallással kapcsolatban, hogy én mikben hiszek, és nekem estek, hogy magamnál vagyok-e, meg beküldtek a szobámba. Kiabáltak, apám még ordibált is. Felhívtak valakit, elmondták mi volt, gondolom nagyanyámat. Ma mikor felkeltem, nem voltak itthon, de gondolom vagy veszekedés lesz vagy átnéznek rajtam.
Lehet, hogy valamikor volt hasznuk a vallásoknak, bár ez is kérdéses, de jelenleg csak kárt okoznak. Én az ilyet gyermekbántalmazásnak hívom és büntetném. Az más, ha valaki a saját meggyőződése miatt vallásoskodik, ok, nem okos, de joga van hozzá. De azt teljesen elítélem, amikor másra kényszerítik rá a saját marhaságukat. Régen meg is égették, akinek nem tetszett, szerintem most is megtennék, csak ülni nem akarnak.
Kérdező, állj ki magad mellett. Ha nagyon durvul a helyzet, akkor mondd, hogy jelen helyzetedben keresed az utad és most kell egy kis pihenő, hogy át tudd gondolni, hogy mit szeretnél és mit nem és esetleg majd újult erővel folytatod a hit gyakorlását, ha már döntöttél és újra visszamennél.
Aztán ne menj soha, eltelik az idő szép lassan, megszokják, hogy nincs képzeletbeli barátod...
Segítenék több dologban is. Egyrészt megválaszolni a kérdéseket nagyon szeretném. Mert borzalmas, amikor egy tudni vágyó ilyen kezekbe kerül. Én ezért lettem agnosztikus kamaszként, mert soha az életbe nem kaptam egyetlen egy normális választ sem.
Azóta megtaláltam istent, csak amikor nem tudsz semmit se, tele vagy kérdésekkel, akkor meg kell állni, megcélozni az egyházakat, vallásokat, hátra fordulni, és tőlük elfelé egyenesen elindulni, akkor megtalálhatod akár istent is ha elég messze jutsz ezektől a fertőktől.
Másrészt abban, mit tehetnél. Családod jófejnek tűnik, csak el vannak tévedve. Szóval simán kivitelezhető, hogy ne csinálj semmit se amit nem akarsz, még se kösd az orrukra, hogy maga a hőn szeretett vallásukkal van bajod.
Nem kell engem megtéríteni, nem akarom Istennel megtalálni a kapcsolatot, mert nem hiszek a létezésében. Minél többször olvasom a Bibliát, annál hiteltelenebb és sötétebb az egész. De ha már itt tartunk, ezeket válaszold meg:
1. Mit keresett a kígyó az Édenben?
2. Hogy várható el két kisgyerektől hogy azt tegyék, amit mondanak nekik? Ádám és Éva a bűn előtt gyerekek voltak, tudatlanok, azt se tudták, hogy meztelenek. Most ha egy 3-4 évesnek azt mondod, hogy mindent szabad csinálni, kivéve egy dolgot: a konyhapultra felmászni, akkor szerinted mi lesz az első, amit kipróbál? Hát persze hogy megpróbál rá felmászni. Hogyan várható el ez tőlük?
3. Ha Isten mindható, akkor mindenttudó, mindentlátó is. Vannak próbatételek, amik arra vannak, hogy kiderüljön a hited erőssége. Most mi értelme tesztelgetni, hogyha úgy is tudja rá a reakciónkat?
4. Először megteremtette a növényeket, utána pedig a Napot és a Holdat. Elárulnád, hogy melyik növény bír ki akár egy percet is -2000 fokban?
5. Ha Isten teremtett mindent, akkor a bűnöket is. Akkor miért háborog ezen? Miért ad többször is közvetett vagy közvelten utasítást a népírtásra, gyilkosságra?
6. "Ha megpofozzák az egyik orcádat, tartsd oda a másikat is" - ha az egyik tesómat egy hidegvérű gyilkos megöli, akkor adjam oda neki a másik tesómat hogy nesze itt van, ha már itt vagy öld meg őt is?
7. Nevenincs, hozzá semmiféleképpen nem köthető emberek miatt képes végignézni a saját fia meggyilkolását a mindenkit egyaránt szerető Isten?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!