Miért hiszik egyesek, hogy 18 éves kora után mindenki élősködő, aki még a tanulásra akar koncentrálni és nem vállal munkát?

Hát, nekem a gyerekeim 18 fölött is a gyerekeim. Most egyetemisták, és szeretném, ha a legtöbb időt a tanulásra fordítanák, hiszen azért ádoztunk meg küzdöttünk annyit, hogy jól menjen. A fiam dolgozik mellette, de nagyon sokszor a kárára megy a munka a tanulásnak, mert volt, hogy a munkában(informatika) is pont akkor kellett leadni a nagy projektet, amikor vizsgaidőszak volt. És mivel a munkaadóval nem lehet viccelni, ezért persze a diszkrét matematika bánta. Engem nagyon furdalt a lelkiismeret, hogy nem tudok több pénzt adni, hogy tudna készülni a vizsgáira.Mert éjjel is a programot írta napokig.

A lánynak, míg középiskolás volt, több pénze volt mint nekem, de elment az egyetemi évkezdésre, és a múlt héten is legalább 3x este nyolckor még az egyetem műhelyében volt, úgyhogy az idén ő nem nagyon fog dolgozni.Hívták novemberre 4 nap alatt keresne 30 ezret, de nem tud kihagyni az egyetemen, ha ez így fog menni. elsős, naygon keményen kezdték, aki nem teljesít , biztos kiszórják félévkor.

Én 25 körül kaptam egy lakást a szüleimtől, később is mindig adták a gyerekeknek, eleinte 200-ast, később 20 ezrest, pedig 40 ezer a nyugdíjuk/fő.Több a villany meg a víz majdnem.

Most is kaptunk egy autót, 45 évesen.

Amikor nem volt pénz, akkor adtak 10 tojást, egy liter paradicsomlevet, vagy egy turis szoknyát, de mindig hoznak.(nem úgy, mint a másik mama, aki próbálja kicsalni az unokától, amit az a másik nagyszülőtől kapott)

Úgyhogy én ezt a mintát szeretném követni, és nekem a gyerekeim akkor is a gyerekeim lesznek, ha 50 évesek lesznek.Nem egy család vagyunk a sírig? És azután is.

"Nincs igazad! A törvény csak a nagykorúságig,tehát 18 éves korig kötelezi a szülőt a gyermek eltartására!"

- ez nem igaz, a törvény is az első szakma megszerzéséig kötelez, max 24 év.

De a törvény az elvárható MINIMUMOT írja elő. Normális szülő egész életében azt nézi, hogy a gyerekének hogyan lesz jobb, és mire a gyerek felnő, addigra megtanítja, hogy hogyan tud megélni, iparkodni.És az után is segítik egymást, ahogy tudják.

Normális szülő azt nézi, mit tud segíteni, és sokszor a gyerekeknek kell erőltetni, hogy magára is költsön.

Tényleg nem értem, akinek nem kell, minek szül?

Az persze más, ha valami kamaszkori léhűtés telepedik a gyerekre, és a szülő azért szünetelteti a támogatást, hogy a csemetét a helyes útra terelje..ez ideiglenes eszköz.

"Az adok-kapoknak kölcsönösnek kell lennie!"

Ez hülyeség, a szülő-gyerek viszony nem partneri viszony. Nem mellérendelő, hanem alá-fölé rendeltség.

A szülő ad, és elvár. A gyerek ezt csak hálával viszonozza, illetve anyagilag csak a szülő elesettségében.

Normális körülmények között amit a szüleinktől kaptunk, azt a gyerekeinknek, unokáinknak fizetjük vissza.

Aki így gondolkodik: legyen már 18, s lemegy kolonc a nyakamról - az sohasem volt igazán szülő.

a családi pótlék csak 20 éves korig, csakis középiskolásoknak jár.

Nem addig a gyerekünk, míg a törvény kötelez. Gyerektartásra a törvény az első szakma megszerzéséig, vagy a keresővé válásig kötelez.(<23)

Jogosan. De a szülő nem veszi le a kezét a gyerekéről, ha az mondjuk már keres havi 60 ezret, de se lakása, se családja. Aki utcára löki ilyenkor a gyerekét, az nem szülő, csak ellő.

Ha normális egy szülő, akkor, ha megteheti, addig taníttatja a gyerekét, amíg csak tudja.

Pontosan az a helyzet, hogy amikor egy pár szülővé válik, az nem csak arra jogosít, hogy a babakocsit középen tolja a járdán és mindenki rebbenjen szét, mert "gyerekkel vagyok", vagy mindenkinek a terhére lehessen lenni a nyavajgással egy étteremben, hanem felelősségvállalás is. Annak a gyereknek nem csak vegetatív szinten kell a fejlődését biztosítani, hanem szellemiekben és egzisztenciálisan is.

Én még azt is meg tudom érteni, aki azért vár a gyereknemzéssel, mert úgy érzi nem tudna még mindent megadni. (Nem elkényeztetni, de egy stabil háttered biztosítani)

Ha meg csóró a család, akkor azért sok olyan munka is van, ami iskola mellett is végezhető.

34/N-vagyok.

Én nem tudom elképzelni,hogy a gyerekemnek huszon évesen én veszem a párkapcsolatába az óvszert,vagy a fogamzásgátlót,mert még gyerek vagy fiam,te csak tanuljál....nem kell neked saját jövedelem...

Én úgy képzelem,hogy 25 évesen a gyermekeim párkapcsolatban,önálló háztartásban élnek,dolgoznak,mellette tanulnak...hozzám meg mindig jöhetnek hétvégére kajálni,vizsgaidőben esetleg megcsinálom a nagytakarítást,úgy főzök,hogy teszek nekik is a fagyóba,amit elvihetnek.Ha van gyerek is,akkor azt esetleg elvállalom.

Mostanában egy 27 éves pályakezdő?!

Én 27 évesen túl voltam,házasságon,gyereken,önálló otthonon,számtalan iskolán,és majdnem 10 éves munkaviszonyon.Miért ne várhatnám ezt el a saját gyerekemtől is??!

Van egy rokonom akinek van egy közgé-s sulis érettségije,ehhez elvégzett egy főiskolát,ezután a munkanélküliből szerzett egy marketing,és reklám maneger sulit,most jelentkezett egy mérlegképes könyvelőire...

26 éves,munkaviszonya még nem volt,anyuék veszik neki a bugyit...És mi szeretne lenni??

MŰKÖRMÖS!!

Ez csak nekem nonszensz??!!

Nagyon jó ötlet a műkörmös, azzal végre keresne egy kis pénzt. 18 évesen még nyilván álmai voltak, hitt a diplomában.

Egy nagy elvárásokat támasztó, erős egyetem mellett nem biztos, hogy lehet dolgozni. De jobb, ha jó egyetemre jár, többet ér a diplomája. Viszont ha este nyolcig órája van, utána írja a beadandót, akkor a munka már nam nagyon fér bele. aki megteheti, koncentráljon a tanulásra. Munka mellett biztos lehet szerezni papírt, el lehet végezni egy könnyebb szakot, de komoly tudáshoz a tanulásra annyit kell koncentrálni, hoyg maximum hétvégén, vagy szünetben dolgozhat.

Pl. taníthatna angolt, korrepetálhatja vagy segíthet érettségire, nyelvvizsgára felkészülni középiskolásoknak.

Vagy vállalhatna takarítást.

Vagy fordíthatna.

Vagy honlapot készíthetne.

Vagy ülhet otthon és sírhat, hogy nincs munka. Egyetemista vagyok, amiket itt felsoroltam, azt mind végzi ismerősöm napi pár órában. Nekem jelenleg több időm van, ezért tudok többet dolgozni.

Ez ugyanis a másik dolog. Oké, vannak olyan félévek, ahol tényleg húzós az órarend, ami mellett nem nagyon lehet mást csinálni. Ilyenkor persze, hogy a szülő segítsen. De vannak olyanok is, ahol minimális órája van az embernek, amikoris igenis el lehet menni dolgozni. Nincs olyan egyetem, ahol 6-8-10 féléven keresztül folyamatosan heti 40 órája van az embernek.

Egyetértek veled, kedves kérdező, de azért van ezzel kapcsolatosan néhány probléma. Manapság már az emberek elég nagy százaléka vállal gyereket úgy, hogy még az sem biztos, hogy ennivalót vagy ruhát tud majd venni a gyereknek. Erre itt az oldalon számtalan hozzászóló biztatja a többieket. Ezek a szülők szinte biztos, hogy nem tudják majd taníttatni a gyerekeiket. Ráadásul az emberek nagyon-nagy százaléka teljesen el van adósodva, így hitelt sem tudnak felvenni a gyereknek.

Szóval az alapgondolat jó, én már most teszek félre a gyerekeimnek (pedig még 2 évesek sincsenek), hogy nekik már könnyebb legyen majd elindulni. De nagyon sok szülő még saját lakást sem tud venni soha, ahol a gyerekek felnőhetnek, nemhogy a taníttatásukat finanszírozni. Nem olcsó a főiskola (még államilag finanszírozottan sem), mivel a tankönyvek sokkal többe kerülnek mint a középiskolában és adott esetben kollégiumot, egyebeket is fizetni kell. Azért havi átlagban egy egyetemista gyerek 40-50ezer Ft-ot simán elvisz és akkor még keveset mondtam.