Miért hiszik egyesek, hogy 18 éves kora után mindenki élősködő, aki még a tanulásra akar koncentrálni és nem vállal munkát?

Nincs igazad! A törvény csak a nagykorúságig,tehát 18 éves korig kötelezi a szülőt a gyermek eltartására!

Kivétel: a nőpárti bíróság csak az elvált apát kötelezi,hogy fedezze a gyerek tanulmányait továbbra is,akkor is ha a gyerek sz. rik rá!

Neked még nyilván nincs gyereked,azért írod,hogy akkor ne vállaljon gyereket!

Amikor a gyerek megszületik,nem tudhatják,hogy kélsőbb milyen anyagi körülmények közé kerülnek! A gyerektől pedig elvárható,hogy figyelembe vegye a szülők anyagi helyzetét.

Te elvárod,hogy fizessék a tanumányaidat,mert ez a kötelességük,ha már a világra segítettek!

De Te vajon figyelembe veszed-e az ő véleményüket? Nem mégy el bulizni az ő pénzükből? Nem veszel magadnak divatos cuccokat az ő pénzükből? Ha megtiltanak valamit,akkor nem háborodsz fel ezen,és hallgatsz rájuk?

Tudod a gyereknek is vannak kötelességei,nem csak a szülőknek! Csak a mai fiatalok nem törődnek ezekkel,csak a jogaikat hangoztatják állandóan!

Az adok-kapoknak kölcsönösnek kell lennie!

"Nincs igazad! A törvény csak a nagykorúságig,tehát 18 éves korig kötelezi a szülőt a gyermek eltartására!"

Ebben tévedsz. A törvény a tanulmányok befejezéséig, de legfeljebb 23 éves korig kötelezi a szülőt a gyerek eltartására, nem véletlenül jár addig a családi pótlék is.

Sokszor olvastammár itt ilyen kérdést és hozzászólást is amely azt elemezte,hogy milyen roh@st szemét az aki egyetem,főiskola mellett képes elvárni,hogy a szülei tartsák el.

Nos én vagyok az élő példa arra,hogy iszonyat rossz érzés ez az egész. BAZ megyében éltem 18 éves koromig.A szüleim állatokat tartottak,vetettek és kapáltak,mellette apa Németországban dolgozott 2 éves koromtól, anyukám pedig szociális gondozó volt (és azok most is mindketten). Nem várták el,hogy segítsek mert tudták,hogy én nem ezt akarom és ők is többre szántak, szóval sosem kérték,hogy gyere lányom és kapálj...de én mentem ha kellett, több mázsa szenet belapátoltam egyedül, a nap végére a kezem már hólyagos volt és alig áltam a lábamon, majdnem megfulladtam de csináltam (asztmás vagyok). Ugyanez volt az állatokkal is...apám mindig elfelejtette kiszedni a kakát a kecskék alól, én megelégeltem és megcsináltam,mellette fejtem,szülést vezettem le, mert apám csak csúnya szóval élve, felcsináltatta a kecskét. Azért írom ezt le, mert közben én voltam az a lány a gimnáziumban aki imádta a divatot és a menőséget...fogalmazzunk így.

Amikor 17 éves lettem, elsőként az osztályban és az iskolában is dolgozni mentem: minden hétvégén 10-15 kg újságot hordtam, napi 3 órán keresztül, betegen, sokszor a lakók által csesztetve...aztán mentem este bulizni. Büszke voltam, mert saját magamnak vehettem a ruhákat, fizethettem a bulikat és az osztálytársaim is bár kicsit fellengzősen hangzik, de felnéztek rám.

Aztán jött az érettségi, nem vettek fel elsőre és elmentem Kom-Eszt. megyébe tanulni. hétköznap suli, szombaton külön angolra jártam,vasárnap délelőtt vissza.A munkát fel kellett adnom:(

És itt indultam el a lejtőn. Egy évvel később felvettek pestre...levelezőre turizmus-vendéglátás szakra.Nehéz volt és az is mert humános az agyam,de küzdök. Nem kell naponta bejárni, csak péntek szombat, de akkor egész nap.Kalkuláltunk tehát,hogy lenne jobb.Barátom nem volt pesten így hát kellett szállás, de akkor hogy?Néztünk szobát, de 10ezer/éjszaka lett volna és nekem már csüt-ön fel kellett volna utaznom, az heti szinten 30ezer, plusz az utiköltség az 4000 hetente és akkor a vizsgaidőről ne is beszéljünk.Így az albérlet mellett döntöttünk ( a suli levleezősöknek nem ad kolit).Így megússzuk havi szinten 40ből plusz a kaja és ktg-ek úgy 40ezer...tehát havi 80.

Az első évben nem tudtam melózni,mert végig vezetésre jártam.Béna voltam ezért kellett ilyen sok idő.Aztán nyáron találtam munkát, de kitettek mert levelezős voltam nem nappalis (diákmunka volt mondtam is,hogy nem nappalis vagyok de azt mondták nem baj...hát kiderült mégis)...később folyamatosan kerestem.Beadtam irodába, üzletbe,vendéglátó egységbe irodába.Sorra utasítottak el, mert minden héten el kellett volna kérnem magam ( és a vizsgaidőt még nem is mondtam). Másfél év küzdelem után azt mondtam,hogy elég hagyjanak békén.Elmentem gyakorlatra fél évre, arra bezzeg felvettek...ingyen.Ennyi az össz munkám, itt állok 22 évesen, semmi tapasztalat, decemberben végzek és gyötör a lelkiismeret.Nem állunk rosszul,anya 80at apa 200at keres, de én minden reggel gyomor görccsel kelek,hogy nekem nincs. Enni sem eszek, van,hogy napokig, mert elfogy a pénz pénteken, de nem merem anyát kérni,hogy adjon, pedig adna, de nem akarok még többet kérni tőle úgyhogy elélek vizen és tésztán ha van, ha meg nincs akkor korog egy kicsit a gyomrom legfeljebb.Az,hogy anyuéknak ne legyek gond fontosabb. Most már írom a szakdogám szóval nem keresek állást, de amint befejeztem megyek megint keresni,de már otthonról,hogy ne legyek púp.Pedig szeretnek és megadnak mindent.Anya néha meglátogat ( 2 havonta járok haza,hogy ne legyen sok az utiktg), olyankor kisírom magam,de ő nyugtat,hogy nincs baj, majd ha végeztem megyek és ő még ennyit sem csinált mint én amíg suliba járt.Hát nem nyugtatmeg de legalább tudom,hogy nekem vannak a világon a legjobb szüleim.

Az én szüleim teljesen fizették az egyetemi költségeim, ami 5*12.000, azaz 60.000 font volt, akkori áron kb. 24.000.000 forintnak felelt meg. Mivel ez minden vagyonunk kb. kétszerese volt, így hitelből finanszírozták. Az egyetlen esélyük az volt, hogy lediplomázom és lesz egy jól menő állásom, ahol keresek annyit, hogy visszafizessem.

Persze ehhez még nekem is sokat kellett tanulnom, főleg, hogy két szakot csináltam végig párhuzamosan nappalin.

Így nem dolgoztam, de szerintem attól, aki nem kényszerül rá nem is várható el. Inkább koncentráljon a tanulásra.

Ez a téma azért nem olyan egyszerű, minden családban kicsit másként van. Én dolgoztam a fősuli mellett, pedig segítettek a szüleim, de igényem volt rá, hogy legyen saját pénzem, és ne kelljen cipőre, ruhára, vagy amit épp szeretnék magamnak, 20 évesen a szüleimtől kuncsorogni. Nekem ez valahogy ciki. Később külföldre (Ausztria) mentem 2. diplomát szerezni, ott is támogattak, de végig dolgoztam, takarítottam, babysitterkedtem. Szerintem egyébként az a helyes, ha egy gyerek nem várja el a szülőjétől 18 felett, hogy maximálisan támogassa, hanem megpróbál kezdeni valamit, hisz jártam 2 suliba különböző suliba is, tudom, hogy nem egyszerű, de igenis lehet mellettük dolgozni, ha valakinek van igénye a saját keresetre, és az önállósodásra. Mert ez az önállósodás, akkor tanulja meg az ember beosztani a pénzt, és mindez még semmi ahhoz képest, amikor saját lábra kell állni, és a hagymától a wcpapírig mindent a fizuból kell megvenni, nem anyuci intézi.

Férjem más tészta, a legrosszabb eset szerintem, mert nála megmondták 18 évesen a szülei, ha külföldre mész tanulni, nem tudunk segíteni, pedig tudtak volna. De hozzászoktak, hogy 14 éves kora óta dolgozott (zenélt), és ezt kihasználták. De szó szerint soha egy ezrest sem adtak, ha éhezett akkor sem, igaz nem mondta el, ha szarban volt, inkább kért kölcsön a haverjától. Öccsét ezzel szemben mindenben támogatják, 23 éves, egy szalmaszálat sem tett még keresztbe, és többe kerül Pesten,mint amennyibe a férjem került volna külföldön!!!

Pedig öcsike táncos, így nem kéne megerőltetnie magát, találhatna a témában munkát, még ha alkalmit is. Ráadásul a koli nem jó neki, külön albit akart. Ja, és a szülök tanárok, egyikük fizuja totál rámegy öcsike pesti tanulmányaira, ráadásul olyan szakon, amiből később nem fog tudni megélni. Idén meghalt apukájuk, de anyuka egy keresetből is még ha megszakad is támogatja. Na, akkor most hogy van ez? Milyen gyerek az ilyen kedves nem dolgozó egyetemisták???