Nagyon elegem van már ebből az egészből. Mit csináljak? = (

El kell fogadnod a jelenlegi helyzetet es alkalmazkodni kell es turni.

A nett az nem fontos pl. Neked. En hagytam a gyermekemet es elfogadtam, hogy 1orat odaul, de ma mar ebbol fuggoseg alakult ki, tehat jobban jartam volna ha szigorubb vagyok es nem erdekel a nyafogasa.

Mar ketszer bukott meg, es az erettsegi ezert nem sikerult, de meg most is a nettet es a nyafogasat kell hallgatnom, nyaralni jar, es mindene meg van, de nem tud elni,

mivel O a nagyokos. Mindig kituno tanulo volt, es igy szepen 13 eves korban szepen leromlottak a jegyei.

Figyelj gyerek, a jovodrol van szo, es fogadd el azt, hogy a tanulas a feladatod, mivel bizonyitvany nelkul nem igen lehet megelni a mai korszakban, s nem beszelve arrol, hogy a nett az "elforditja" a figyelmedet a tanulasi anyagrol, mivel olyan dolgokkal foglalkoztok ott, amik aztan nem Nektek valok, vagy pedig szorakoztok.

A telefon es a nett arra van, hogy segitsen az embereknek es van hatranya es elonye, de hidd el, hogy nem a gyermekeknek talaltak ezt fel, hogy ezen szorakozzanak, s igy nem mozognak, es teljesen megvaltozik a szemelyiseguk, mivel azt lehet mondani, hogy sokszor kezelhetetlenne vallnak.

Tanulj es fogadd el a helyzetedet es tanulj, majd eljon az ido, amikor a sajat eletedet elheted, s akkor mar azt es ugy csinalsz, ahogyan akarsz.

Az én anyám is nehezen viselte a hármast (általánosban végig jeles-kitűnő voltam), képes volt ezért hatalmas patáliát csapni, vagy ellenkezőleg, bevonulni némán a szobába, és egész másnap reggelig hozzám se szólt. Amikor épn 13 voltam, a netkávézóba és a tanulószobába jártam netezni, mert akkor egyrészt még nem volt akkora divat minden háztartásban, másrészt anyám szerint úgyis felesleges, drága hülyeség volt... Nyilván kettőn áll a vásár, de sok egyéb ok miatt is alapjaiban rendült meg a kapcsolatunk. Én mindig "csak egy gyerek" voltam. Most hetente egyszer beszélünk telefonon, ez bőven elég.

L/24

"már évek óta a nagyszüleimnél élek mivel anyukám dolgozik és nem tud velem olyan sokat foglalkozni."

ba..meg más anyja nem dolgozik? az enyém napi 10et is.

ez botrányos hogy nem élsz a családoddal ezért. én rég a gyámhivatalhoz vagy a gyermekjólétisekhez fordultam volna.

édesapád nincs?

nekem volt olyan hogy napokig nem voltak itthon a szüleim de el tudtam magamat látni elmentem iskolába csináltam magamnak kaját itthon is oda is. kicsit önállósodj és szakadj el erről a rossz útról mert ez felháboritó.

Hát hogy mit csinálj? Ötletem sincs, mivel nem ismerlek.

Saját példám:

Általánosban mindig négyes-ötös tanuló voltam, nagy ritkán becsúszott a rosszabb jegy is, de mindig ki lett javítva. Anya sosem patáliázott ezért, mindig azt mondta, hogy úgyis én érzem, hogy ki akarom javítani, nem erőltetheti, mert azzal csak az ellenkezőjét éri el.

Emlékszem rá, életem első kettesét általános negyedikben kaptam Deák Ferenc miatt :) Mai napi emlékszem rá. Az volt a házi, hogy volt a könyben 4 "történet", ki kellett választani egyet (tetszés szerint), és következő órán abból feleltünk. Viszonylag sokadiknak kerültem sorra, és majdnem mindenki ugyan azt választotta, mint én, ezért a tanító néni nekem már azt mondta, hogy én a Deák Ferencesből felejek. Hát elmakodtam, amire emlékeztem, és kettest kaptam. Sírva mentem haza. Ott volt nálunk a mamám is, és én ahogy beléptem az ajtón, rögtön "újságoltam", hogy kettest kaptam. Anyukám szegény nem tudta, hogy vigasztaljon, hogy majd kijavítom, stb. A mamám ki volt kelve magából, hogy jól el kellene engem verni, mert hogy kaphattam kettest! Szerencsére anyukám sosem a mama nevelési eszközeit alkalmazta.

Aztán kikerültem általánosból, és egy elég erős közgazdasági iskolába mentem. Hát ott nem kaptam négyeseket, meg ötösöket, a kettesnek is örültem. (Rá kellett szokni, hogy tanuljak). De ami azt illeti, annyira nem is érdekelt a dolog. Anyától mégsem kaptam soha egy rossz szót sem a jegyeimért. Aztán apa mondta egyszer (második végén, vagy harmadik elején - nem emlékszem), hogy gyengébb iskolába kellett volna menjek, akkor jó jegyeim lennének. Bepöccentem. Harmadik végére csak négyesek és ötösök voltak az évvégimben. A negyedik évet is jól teljesítettem, matekon kívül mindenből ötösre érettségiztem (6 tárgy, egyből emelt szinten - az is ötös lett - és mielőtt valakinek szemet szúrna, igen, a +1 kötelező tantárgy helyett kettőből érettségiztem).

Sőt, volt egy országos tanulmányi verseny, ahol első lettem. Erre a mama azt mondta, hogy ez azért volt, mert ő mindig mondta nekem, hogy tanuljak, tanuljak, tanuljak . . . .

Érdekes, mert öcsémet is mindig ezzel fárasztotta, de ő nem olyan jó tanuló, mint én. Pedig a mama mondja neki is :)

Az internetről . . . Nekem érettségi előtt iszonyú sokat segített. Szóval, ha tanulásra is használod, akkor semmi ellenvetésük nem lehet ellene.

Tudod mit? Én a helyedben megbe szélném anyukáddal, hogy egy hétre hagy költözz haza. Hagy próbáld ki az önállóságot. Aztán ha beválik, lehet belőle kettő, és ha már egy hónapja simán megy minden, akkor nyugodtan hazaköltözhetsz szerintem. Ennyi idősen önállónak KELL lenned!

Ha bármiben tudok segíteni ezzel kapcsolatban (pl. főznél magadra, csak nem tudod hogy kezdj hozzá, időbeosztást hogyan kellene beosztani stb.) írj privátot, ha máshogy nem is, e-mailben szívesen segítek (ha tudok).

23/L

Én végig tanultam az életemet, 4-es feletti átlagom volt, bejuttottam az egyetemre is, csak abba kellett hagynom, mert nem volt rá pénz, diákmunka sajnos sehogy sem alkalmazkodott az órarendemhez, egyik napon nem volt órám,másik napon végig volt, harmadik napon csak délelött, másik nap délután, szóval össze vissza.Felvettem diákhitelt, hogy tudjam fizetni a tanulmányaimat, de sajnos mivel volt olyan tantárgy, amit nem értettem, a tanár nem magyarázta el megint, az osztálytársaim nem értek rá magyarázni, a különóra számomra drága volt, így kénytelen voltam otthagyni.Adósság a hátamon, két szakmával, s bár jó tanuló voltam, mégsem találok munkát.Szóval ne aggódj, ha valaki jó tanuló, nem biztos, hogy tud érvényesülni az életbe.Az öcséim vagy kétszer buktak, az átlagaik csapni valók voltak, az egyik még a szakmát sem végezte el, de egyiknek sincs érettségije, de mégis van munkájuk, sokat keresnek.Tanuság?Nem kell annyira komolyan venni az egészet, ismerkedni kell sokat, sok ismerőst szerezni az iskolába, hogy ha ott vagy, akkor protekcióval felvegyenek.A mamád sajnos ugyan abba a korba élhetett, mint az anyukám, nyilván nem is dolgozik, így nem tudja, hogy mik mennek a munkaerő piacon.Az ilyen nagymamák eléggé önfejűek, akire talán az anyukád tudna hatni.BEszélj anyukáddal, s mond meg, hogy szereted a mamádat, csak ...A nettel kapcsolatba meg ha van olyan kutató munka, akkor menj el a könyvtárba, s amikor haza mész, akkor mond azt, hogy nincs bent a könyv, de mivel az interneten sok minden van fent...

Ha van a mamádnak kedvenc zenéje, akkor azt is tudod halkan hallgatni, csak ez akkor lehet rossz, amikor erre rájön, hogy ő is szeretne olyan számokat hallgatni, amiket régen hallgatott.Még elfoglalhatja a gépet.:)