Terhesség híre, ismeretlentől? Hogyan tálalható ez a szülőknek, családnak?
A családom nem ismeri a páromat, nem is találkoztak még. Igazából azt sem tudják, hogy létezik (annak ellenére, hogy már együtt élünk).
Ez az ő érdekében történt így, kicsit az enyémben is. Ugyanis a családom egy része borzalmasan kellemetlen, tudtam, ha hazahoznám a páromat, valószínűleg 2 óra után világgá szaladna. Ők a családom, velük nőttem fel, de sokszor még én is így érzek... A párom ingerküszöbe pedig jóval alacsonyabb az enyémnél.
Ezt az is segítette, hogy ritkán, általában 1-1,5 havonta járok haza akkor is 2 napra csak.
Viszont kisbabánk lesz, amitől egy ideje a fellegekben járok. Hatalmas az öröm, kb. kamaszkorom óta vágytam már kisbabára. Így viszont a kapcsolatunk sem lesz már otthon titok és abban szeretném az oldal felhasználóinak a segítségét kérni, hogy tudnátok-e valamilyen ötletet adni ennek a helyzetnek a megoldására? Nem így terveztük mi sem, de már ebből kell valamit kihoznunk. :)
Nagyon gáz vagy, komolyan, úgy viselkedsz mint egy 12 éves gyerek, aki sz*rik a szüleitől és nem mint egy felnőtt, gyerekvállalásra érett nő.
Ha ennyire nem bírod a családodat, ha ennyire nem vagytok jóban, ennyire sz*r a kapcsolat, hogy még azt se tudják, van valakid, akkor minek tartod velük egyáltalán a kapcsolatot😙
Huha, szerintem az arcodból visszavehetsz nyugodtan! Mert kicsit elszaladt veled a ló itt most. :)
Nem arról van szó, hogy nem bírom őket, de tudom, hogy az emberek legtöbbjének sok az, ahogy viselkedni tudnak. Ettől még nem utálom őket, a kapcsolatunk sem rossz, de van, amiről jobb, ha nem tudnak az első perctől.
Leírtam, hogy én sem így terveztem, de már ebből kell valamit kihozni. Azzal nem segítesz, hogy egy rosszindulatú kis gombóc vagy itt.
Nem tudni hány éves vagy, nem tudni anyagi helyzeted, nem tudni hogyan reagál a párod, és mint mondod nem terveztétek..
Ennyi információ hiányzik valamennyire értelmes válaszhoz..
A fellegek nem segítenek.
Minél hamarabb túl kellene esned pedig a bemutatáson, hacsak nem egyszerre akarod megejteni a babával, hogy anya lettél, egyébként ő a párod.
Ha tényleg olyan a családod, mint ahogy félsz tőle, még most is világgá szaladhat a párod (nem biztos, hogy a baba visszatartaná).
A családod hozzád tartozik, akár akarod, akár nem. Mindazonáltal átérzem a problémát.
Viszont pont ezért nem keresek társat, és nem vállalok gyereket, mert nem akarok mást az én problémáimmal terhelni. Ha meg véletlenül valami csoda folytán megjelenik a nagy ő, akinek a létezésében alapból nem hiszek, úgy kell elfogadnia, ahogy vagyok. A családom (bár néha a világból kiszaladnék tőlük), és a barátaim hozzám tartoznak. Ha választanom kell, akkor már nem szeret, ha nem szeret nem kell együtt lennünk.
Persze oda-vissza alapon, az ő családja, és a barátai ugyanúgy szentek és sérthetetlenek.
25 éves vagyok.
Az anyagi helyzetem/helyzetünk az átlag felett van.
A párom hasonlóan érez, mint én a babával kapcsolatban. Ő is nagyon boldog, szerintem jobban vágyott már babára, mint én. Tervezni terveztük, csak azt nem gondoltuk, hogy kb. azonnal össze is fog jönni. Régóta volt már ez téma közöttünk, védekezni sem védekeztünk már tavasz óta, nem is akartam, hogy megjöjjön, szóval azért bőven vágytunk már babára.
Nem "vadházasságban" akarunk élni, gyereket nevelni. Szeptemberben hozzámegyek. De ez is olyasmi, amit nem első körben szeretnénk otthon elmondani. Vagyis nem úgy, hogy sziasztok, ő itt Péter és 2 hónap múlva feleségül vesz.
"egy rosszindulatú kis gombóc vagy itt"
úristen ez mennyire cuki már :))))))))))))))))
egyébként én nem értem a problémát...
"Apa, anya, terhes vagyok, van egy barátom a Dezső, de nem szeretném bemutatni nektek, mert szerintem nem lennétek egymásnak szimpatikusak."
Én sem ismerkedtem meg a férjem családjával, mert már elegem volt abból, hogy minden anyucinak van vmi kínja meg hisztije. Egy gonddal kevesebb. Egyszer élünk!
Éppen azért kellene hamar túlesned az első találkozáson.
Egyébként tudja szösz, neked legyen igazad, és szerencséd, de tesóm is volt halálosan szerelmes, közös gyerek, holtomiglan-holtodiglan, aztán a gyerek apja már a kórházba se ment be, mondván, hogy nem tart rá (meg tesómra) sem igényt.
#8 Ezért mondom, hogy legyen szerencséd.
Bár valami oka csak van, hogy az együttélésetek alatt nem mutattad be. Gondolom, ő sem ragaszkodott hozzá, hogy szeretné megismerni a családod.
Te találkoztál az ő családjával?
Egy tartós kapcsolathoz, házassághoz nem csak szerencse kell. :)
Neki már csak az édesanyja él, őt ismerem.
De, ő mondta már az elején, hogy szívesen találkozna velük vagy amikor ő hozott haza régebben, vagy jött értem, akkor is téma volt ez. De utána elfogadta, hogy én ezt nem szeretném és nem erőltette tovább.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!