A kérdésem első sorban a férfiakhoz szòl,akik kapcsolatban vannak. Hárman utaztok valahova kocsoval(ti,anyukátok és a párotok). Indulás előtt mind a kettő az anyòsülésre akar ülni. Kit ültettek előre és kit hátra?

Kinek az autója? Mert akié az autó az ossza be. Meg persze ki vezet?

Mi már sokszor voltunk ilyen helyzetben. Mindig hátra szerettem volna ülni, de sokszor az anyósom mondta hogy üljek előlre.

Azért az érdekes hogy felnőttek közt ebből vita szokott lenni :)

Nálunk rém egyszerű a megoldás. Ha párommal indulunk el és felvesszük anyukámat akkor anyukám hátra ül és pont. Nincs ebből vita mert anyukám rugalmasan áll a dologhoz. Amikor úgy van hogy anyukámat felveszem és megyek a barátnőmért például a munkahelyére felvenni akkor Ő hátra ül és ennyi. Amikor hazafelé megyünk akkor barátnőm ül előre, anyukám meg hátra, nem szokták megbeszélni, anyukám alapból hátra szeret ülni mert nagyobb a hely és neki kényelmesebb.

Ha apám is jön velünk akkor apám előre ül mert neki gondjai vannak a lbával és ott kitudja nyújtóztatni magát. barátnőm neki autmatikusan átadja a heyet, ha rövid útra megyünk akkor apám elvan hátul is csak hosszú úton nem bírja.

Anyós jelölt sem csinál ebből ügyet.

Nálunk aki előbb száll be utasként az elöl ül és ennyi. Barátok közt is így szoktuk és érdekes módon nincsenek viták ebből.

Tesóm mondjuk morog ha hátra ültetem de Ő akkor is morog ha elöl ül. Ha meg Ő vezet akkor meg az a baja mert 1 óránál tovább nem bír vezetni és ha több órás útra indulunk akkor általában én vagyok a sofőr mert én 3-4 órát is letudok vezetni egyhuzamba mivel egy ideig ez volt a munkám, tehát nekem nem gond.

Persze ha vita lenne ebből mégis anyukám meg a párom közt akkor megmondanám hogy odafelé párom fog elöl ülni, visszafelé meg frodítva ha nem tudnának meg egyezni, ennyire egyszerű.

Vagy közölném a barátnőmmel hogy akkor itt a kulcs és akkor ülhet Ő is elöl de akkor vezetnie is kell. Van amikor rábízom a vezetést mert ritkán jár autóval és nm át neki a gyakorlás meg a rutin, meg alapból szeretném ha midnenféle úton vezetne hogy rendesen megtudja tanulni, belerázódjon mert ha egyszer eljutunk odáig hogy autója lesz és én visszamegyek külföldre fuvarozni mert nagyon tervezem mivel anyagilag egyre rosszabb a helyzetünk így kénytelen lesz megtanulni ha autóval akar majd közlekedni egyes helyekre. Meg neki is olyan munkahelye van ahová csak autóval tud eljutni normálisan. Az oké hogy van fuvarja 3 kollégája is tudja vinni ha úgy van, csak az élet hozhatja azt hogy nem lesz senki aki vigye.

Sosem értettem miért csinálnak ebből egyesek hiúsági kérdést?

Nyilván mindig a praktikum dönt, rövid távon meg olyan mindegy.

Ha hosszabb az út, akkor az üljön oda, akinek fontosabb a kényelem, bár a mai autók zömében a hátsó ülés is pont olyan kényelmes.

Vagy ha van, aki hajlamos az utazási rosszullétre, akkor az.

A feleségem van olyan értelmes, hogy sosem csinált belőle problémát, (ahogy anyám sem), ha egyszerre indulunk mindig felajánlja a szüleinknek, övének, enyémnek egyaránt, hogy üljenek nyugodtan előre, könnyebb ki-beszállni onnan, akár helyben utazunk, akár hosszabb útra, aztán vagy elfogadják, vagy nem, nem vitáznak róla sosem.

Múltkor a nővérét vittük a reptérre és akkor is hátraült, mikor felvettük anyósnál, mondván tudja, hogy rosszul aludt és fáj a dereka (hiába nem idős), kényelmeseb lesz ott neki.

Sosem probléma a családban ez, barátnő státuszban is ugyanúgy beült akárhova, ahogy éppen adódott, értelmeseknél ilyesfajta cicaharc soha fel sem merülhet.

Ugyanígy fordítva. Ha ő vezet sem játszunk körversenyt az anyósülésért, mint az óvodában, a saját kocsimban (vagy a nejemében) is beülök bármikor hátra, ha úgy hozza a helyzet, hogy többen utazunk és nem én vezetek.

Aki hatalmi harcot kerít egy ilyen lepkefingból, avval meg valószínűleg szóba sem állok, nemhogy a barátnőm, feleségem legyen, de hál istennek anyám is elég értelmes ahhoz, hogy nem okozott gondot az ilyesmi sosem.