Lehetne egy kérdésem/kérésem a nagyszüleitekkel kapcsolatban?

A dédipapám az orosz fronton szolgált, és hadifogságba került. Véget ért a háború, és már szinte mindenki visszatért a faluba, csak ő nem. Nem tudott róla senki semmit.

Egyszer jött valami hír, hogy oroszországban van,de megszökött a hadifogságból...

A dédimamám erre útrakelt, és elindult a dédipapáért. Ez persze teljesen abszurdnak tűnik, hiszen ott voltak a gyerekek (a nagypapámék) de ő elindult. Gyalog.

Eljutott német rokonokhoz is, de senki nem látta. Hazaküldték, mert rossz állapotban volt már. Közben meg a dédipapa hazaért, és ahogy megtudta, hogy a dédi elindult, visszafordult utána... Rokonoknál találkoztak...

Hát ez a szerelem:) Isten nyugosztalja mindkettőt..

Aztán a kollektív bűnösség elvén szétszakították a családomat, és kitelepítették Németországba.

A történelem sohasem igazságos.

Minden nagyszülőm 73 évesen meghalt. Nagyapám is volt a Don-kanyarnál, és állítólag épségben megúszta, unokatesója ott vesztette el a lábát. Szellemileg nagyon megviselhette, mert állandóan a háború borzalmairól mesélt. Pl. hogy ne csináljunk valamit, úgy fejezte ki, hogy "akkor neked lőttek", és nevetett. Nagymama sokszor leállította, hogy most már hagyd abba. Semmi konkrétat nem mondott, csak hogy "lőnek" meg egyéb szörnyűségeket. Ez a nagymamám semmit sem mesélt a háborúról.

A másik nagymamám sváb volt, és gyakran mesélte, hogy föld alatti bunkerokban voltak hetekig-hónapokig, és az "orosz" katonák elől mennyit menekült, a padláson bújtak el...stb. (Soha nem mondta, hogy megerőszakolták, de gyakran olyan érzésem volt, hogy itt-ott kimarad valami.) Apósom anyja a háborúban lett terhes egy szerb katonától, ebből született apósom. Apósom anyja nemrég halt meg, a barátnője még ma is él, és gyakran beszéltek úgy fiatal korukról, hogy "lesték a katonákat" meg a pasikat. :) Senki nem beszél arról, hogy nemi erőszakkal lett-e terhes, inkább úgy állítják be, mintha a "barátja" lett volna a katona, és a háború után úgy döntött, hogy hazament, így ért véget a "szerelem" (?), hát, nem tudom... (Elég szomorúak, érdekes ahhoz az ő családtagjaik is, a családállításról kiséé tájékozódva én nem hiszem, hogy ez szerelem lett volna...) Ezután egyedül nevelte fel apósomat, a szüleivel és egyik bátyja családjával. Bátyja dolgozott, amíg felesége a saját 6 gyereke mellett rá is vigyázott, mert neki is dolgozni kellett, nőként. (Majd amikor apósom megnősült és építkezett, akkor költözött hozzájuk.)

Jaj, nekem dédimamám annyi mindent mesélt, így dédipapa halála után. Ő harcolt a háborúban, és hadifogoly is volt, de többet dédimamámról tudok.

A háború alatti években dédimama kalapkészítőnek tanult Zomborban. Miután megírták neki a szabadlevelét, feljött pestre nagynénjéhez tanulni. Mivel a kalapkészítői állása nagyon keveset fizetett, és a szomszéd néni mindig duruzsolta a fülébe, hogy miért nem megy át az édességboltjukba, nem sokkal karácsony előtt csak átment. Ott pedig apró karácsonyfákat díszített fel bonbonnal, meg masnikat kötözgetett :) Amikor fizetést kapott, sokkal több pénze lett, mint kellett volna, mert minden karácsonyfáért és cukorpálcáért plusz pénzt kapott, ebből tudtak megvenni egy 5 mázsás cocát :) ez nagyon megmaradt bennem :)

Apukám mindig mesélt humoros dolgokat, de nem tudom mi az igazságtartalma: bementek a ruszki szoldátok az úri házba. Látták a porcelán vécét. Nem tudták mi az. Megkeverték benne a galuskát. Aztán valahogy a víz levitte a galuskát, belelőttek azzal, hogy piszkos zabráló masina.

Aztán bevittek az óráshoz egy nagy órát, hogy csináljon belőle két kicsit.

Meg hogy mindent megittak, a kölnit is, amiben alkohol volt.

Anyukám meg azt mondta, hogy az olyan csinoska lányokat bevetették az ágyba a dunnák közé, mert mindenütt bárisnyát kerestek a katonák. Volt akiket korommal bekenték, hogy öregebbnek hassanak.

Ezt viszont Polcz A írta a könyvében, tehát biztos igaz:ő is öreges ruházatban volt, de a tavaszi olvadáskor nem tudott uralkodni magán, átugrott egy pocsolyát nagy vidáman, kecses fiatalsággal. Meglátta egy tiszt, magához hívatta, s bizony magáévá tette. Ettől kezdve mindig kirángatták a nők közül, és keresztül ment rajta egy csomó tiszt.A többi nőt mentette ezzel az áldozattal, de azok lenézték emiatt.

Apukám történetein mi gyerekek jókat nevettünk, ha nem is igazak, anyukámén meg borzongtunk.

Nekem papám harcolt benne. Az oroszok elfogták, rabként tartották egy pár évig. :(

Mamám mesélte nekem, hogy bújkáltak az ellenség elől. Elvitték mindenkinek a lovát, tehenét, meg az értékét.