Lehetne egy kérdésem/kérésem a nagyszüleitekkel kapcsolatban?

Nekem dédpapám és nagypapáim is harcoló alakulatoknál szolgáltak. Egyik nagypapán gránátos volt és hírvivő (persze nő vagyok és lehet nem jól mondom) a Don-kanyarnál. A zűrzavarban elindultak egy katona társával haza. Így élték túl. Ő anno Eszékre vonult be.. de volt szolgálatban Szabadkán, A Balatonon ahonnan pl egy eltávozáskor haza lovagolt a feleségéhez... s majd vissza az alakulatához ez kb 150 km-es távolság volt.

A másik nagyapám csendőr volt és mikor besorozták utána már nem került harcoló alakulathoz. Valahol Ausztriában érte őket utol a háború végen ahol is amerikai hadifogságba estek. Kivitték őket Németországba. Majd amikor vége lett a háborunka vártak a hazafelé jövö transzportra. De a barátjával türelmetlenek voltak és elindultak gylaogosan... átlépték az osztrák magyar határt és itt magyar területen estek szo9vjet hadifogságba. Ahol nagyapán egy kaukázusi fogolytáborban töltött 7 évet. ( Drágán megfizettek a türelmetlenségükért. mert ha még 2 napot a fenekükön ülnek vonattal hozták volna őket haza a családjukhoz és nem estek volna fogságba.) Addig nagymamám itthon nevelte egyedül a lányukat.

Dédnagyapám végig harcolta az I világháborút volt az összes magyar fronton. Aztán besorozták a II. világháborúba is.. túl élte a háborút utána halt meg valamikor. Sok verse maradt fent amit a frontokon írt.

Én ennyit tudok neked mesélni.

Nekem édes nagypapám akkor már élt amikor a világháború kitört.

Sajnos már nem tud nekem erről mesélni mert két hónapja elhunyt.:(

Az én nagypapám a Don-kanyarnál harcolt, biciklis hadosztályhoz tartozott. Megvan a mai napig a katonai kiskönyve, nagyon kopott, régi, de minden olvasható benne, ez akkora érték, hogy nagyon nagyon őrizzük! Vannak bejegyzések, mikor hol szolgált. Két golyót kapott, illetve súrolta, egyik a farát, másik a combját, mindig mutogatta nekem mikor kicsi voltam, persze akkor nem fogtam fel, de a mai napig emlékszem rá!

Mesélte, hogy a lövészárokban vacsoráztak, bablevest főztek, (persze nem csülköst!:))), és mivel lámpát nem gyújthattak az ellenség miatt, tele volt a levesük valami ropogóssal, de nem érdekelte őket, annyira éhesek voltak,csak ették, és másnap látták, hogy cserebogarak voltak.

Szegény kb. 6-7 éve meghalt, már nem is emlékszem pontosan, akkor volt 87 éves. Soha nem volt beteg, élete végéig egészséges volt, az utolsó 2-3 hónapban robbant le, és végelgyengülésben halt meg, de a szíve olyan volt, mint egy 20 évesé! Ezt az orvos mondta.

Apukám is hadifogságba került. Valam "Prjiprjep" mocsaraknál-igazából soha nem néztem utána, hol van ez. Borzalmasan legyengültek a rossz táplálástól Hasmenésük volt a csalánlevestől. Kivánszorogtak a latrinához, ami egy gödör volt, keresztben rajta egy deszka. Arra guggoltak, volt, amelyikük beleesett a gödörbe. Kimászni nem tudott, ott maradt a gödör alján. Aztán leöntötték időnként a még mozgókat is oltott mésszel. Ennyi volt az emberélet.

Apukám annak köszönheti az életét, hogy összegyűjtötték azokat, akik tudtak valamilyen hangszeren játszani. Tábori zenekart szerveztek belőlük. Táplálták is őket rendesen. Aztán jártak az orosz tiszteknek muzsikálni, meg a kórházakba, a sebesülteknek. Mindig mondta apukám, tanuljak zenét, mert soha nem lehet tudni...

nekem nagy apám 1945ben volt 15éves "hülyegyerek ezt ö maga mondta" és a hasonloan eszes haverjaival találtak 1puskát amivel levegöbe lövöldöztek szorakozásból aztán meghallota ezt valami katona és puskát elvette öket meg jól felpofozta

:D