Aki gyerekkorában nem tervez szülőséget az később sem fog?

Még egy ötlet:

az anyaság érzéséért is a hormonok felelnek részben,

a te esetedben is utólag feléledne ez az érzés, hogy "nem is értem miért nem akartam anya lenni".

Ez persze az én véleményem, a tiéd meg a kockázat.

Azt elfelejtettem mondani, hogy féltem a szüléstől, de véletlenül lettem terhes. Addig semmiféle anyai érzés nem munkálkodott bennem, csak utólag.

Szóval, ha arra vársz, hogy munkálkodjanak a hormonok, hát akár a következő életig várhatsz, nálam sem munkálkodtak, csak utólag.

Ha nálad utólag sem működne az anyaság, akkor meg az tényleg baj. De ha van rokonod, akivel jóban vagy, és szül "helyetted" is, akkor neked nem is muszáj.

Értelek, a gyerekem születése előtt én is úgy gondoltam, hogy nem érdekel az egész anyaság.

Mint mondtam nálam megjelentek az anyai ösztönök, de csak utólag.

Lehet, hogy nálad is megjelennének. Én most már nem csak a saját kis jövőm miatt aggódom, hanem a gyerekem miatt is.

Nekem se voltak babáim, a kisbabákra meg nem tudtam ránézni, nem értettem mi a szép bennük, már odáig eljutottam, hogyha rám mosolyog visszamosolygok, és hogy vannak szebbek is belőlük. De érdekes mert a néger babáktól elolvadok. Már 16évesen néger kislányt szerettem volna örökbe fogadni, ami igazából azóta se változott. A babákkal nem tudok mit kezdeni, de a 2-3éveseket már bírom, és ők is kedvelnek. Tehát ha majd egyszer minden adott lesz hozzá akkor örökbe fogadok egy néger kislányt.

Ne emészd magad a dolgon, nem kötelező egy nőnek szülnie.