Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Aki gyerekkorában nem tervez...

Aki gyerekkorában nem tervez szülőséget az később sem fog?

Figyelt kérdés

Sziasztok! Most nem a gyerek, nem gyerek vitára vagyok kíváncsi, a kérdésem nem erre irányul. A helyzet az, hogy eddig akárhány embert megkérdeztem mindenki azt mondta, hogy ő már gyerekkorában is azt játszotta, hogy anyuka és azt tervezte hány gyereke lesz, a tesóm is, mindig is anyuka akart lenni. Én soha nem játszottam ilyet, eszembe sem jutott, hogy magamat ilyen szerepbe képzeljem el. Most ha a jövő szó jut eszembe akkoris a munkára házra asszociálok azonnal, a gyerek meg sem fordul a fejemben. Nem is fog? Vagy van itt olyan hozzám hasonló, akinek aztán mégis megfordult a fejében a családalapítás?

Ja és ha ez számít: Nem kamasz vagyok, felnőtt nő vagyok, még egyelőre hallgató, nemsoká végzek.

Köszönök minden választ!


2010. szept. 20. 15:36
1 2 3 4
 11/38 A kérdező kommentje:
A katonai pályádhoz pedig gratulálok, szép hivatás :)
2010. szept. 20. 15:56
 12/38 anonim ***** válasza:
47%
A párom soha nem akart gyereket, mindig azt mondta, hogy mivel biztosan elrontaná, ezért inkább nem is kezd bele. ez már gyerek korában igy volt, egészen addig, amig összekerültünk. Utána két év múlva már az ö ötlete volt, hogy mégis meg kellene próbálni.
2010. szept. 20. 15:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/38 A kérdező kommentje:
Tudom, hogy nem vagy független, de azért megkérdezem: Milyen szülő vált belőle a te véleményed szerint?
2010. szept. 20. 15:59
 14/38 anonim ***** válasza:

Elképzelhető, mindenesetre sok oka lehet, és meg is ijedhet a szülő, ha a kisgyerek nem akar szülő lenni és ezt ki is jelenti.

Ha nem derítik ki az okokat egy értékes ember génjei feledésbe merülhetnek örökre.


Saját példám, ha érdekel:

Én 6 évesen találtam egy könyvet a születésről, gyerekeknek való volt, de ennek ellenére olyan félelem fogott el attól, hogy a hasamban növekedjen egy másik ember, hogy felnőttként is messzire toltam a gyerekvállalást.

Erre még jópár lapáttal rátettek az amerikai filmek a vajúdásos jelenetekkel.

Az élet azonban más, hormonok gondoskodnak arról, hogy a terhesség alatt nem is gondoltam arra, hogy az 'alien' fejlődik a hasamban, a vajúdás, hát az sem olyan, mint a filmeken. Egyet sem ordítottam. Meg erre a szülés dologra jó sok megoldást tartogat az orvostudomány, főleg ha van pénzed.

Az a lényeg, hogy ugyan gyerekként házat, farmot, mindenfélét terveztem a gyerekvállalástól viszont már kicsiként rettegtem, de nem a gyerekeket utáltam, hanem a szüléstől féltem ennyire.

Ma sem áll a fiatalok előtt realis képet mutató film vagy könyv a terhességgel kapcsolatban, sajnos ennek sok áldozata lesz. Sokan tévhit miatt nem fognak gyereket vállalni.

2010. szept. 20. 16:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/38 A kérdező kommentje:

Hát, én a szüléstől nem félek, éppenséggel az az egy, ami nekem se nem undorító, se nem félelmetes, én szép dolognak tartom, szóval engem maga a szülőség az ami elriaszt, nameg soha nem is érdekelt, őszintén szólva most sem.

Kiskoromban egyébként én is féltem, de én nem ettől.7 évesen találtam egy terhes nős könyvet és beleolvastam és azt hittem, hogy akármikor lehet az ember spontán :D Hát mondanom sem kell, eléggé beparáztam, fogalmam sem volt arról, hogy hogyan születik a kisbaba, meg semmiről :D Utána 2 nappal elmondtam anyunak, hát hatalmas megkönnyebbülés volt :D Viszont ez nem okozott semmi undort meg semmit, tehát nem olyan volt, mint nálad. Most utólag olyan jót röhögök magamon :)

2010. szept. 20. 16:10
 16/38 anonim ***** válasza:

Szerintem megváltozhat, simán! :)

Ne keseredj el, és ne is akarj görcsösen arra gondolni, hogy "igenis, márpedig egy nőnek szülnie kell".

Ha eljön az idő, akkor majd úgyis tudni fogod! :)


Én sem akartam soha gyereket, még csak férjet sem.

25 éves vagyok, 6 éve boldog kapcsolatban és már alig várom, hogy hivatalosan is egy pár legyünk! :)

A babát sem bánnám, de azért azzal ráérünk még.

Soha nem játszottam altatós babával (mindig csak Barbie-val), és soha nem rajongtam különösebben a gyerekekért (most sem. Jó, aranyosak meg minden, de igazából csak majd a sajátomért fogok. Mondjuk egy beteg kisgyerek láttán mindig elfacsarodik a szívem, de akinek nem, az nem is ember.) :)

2010. szept. 20. 16:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/38 anonim ***** válasza:
47%
A 15:57-es vagyok, szerintem nagyon jó szülö lett belöle, szereti a gyerekeinket, jól neveli, nem kényezette el öket, nagyon jól megértik vele magukat, nincs olyan, hogy parapncsol valanit, csak kér, a gyerekek meg szivesen teljesitik. A kamaszkorban is jól kijött velük, most meg már mind a 3 felnött, és a kapcsolatuk még ma is igen jó.
2010. szept. 20. 16:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/38 anonim ***** válasza:

Hát akkor te jobb helyzetben vagy én a fóbiáim miatt majdnem lemaradtam mindenről.


Neked szerintem csak életed nagy szerelme hiányzik,ha megtalálod akkor majd akarsz gyereket is, ha nem találod meg, akkor a tehetséged valamelyik rokonod éltal él tovább.

2010. szept. 20. 16:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/38 anonim ***** válasza:

hát régebben is elég sokat játszottam anyukás apukást,még mikor alsós voltam akkor is.most 17 éves vagyok és 2 éve vanm barátom,és egyszerűen imádom a kisgyerekeket és nemrég volt egy érdekes korszakunk,mivel úgy nézett ki a dolog,h lehet,h terhes vok,pedig védekeztünk,de végül csak menstruációs zavar volt :)

de akkor megbeszéltük,h ha az lennék tuti megtartanánk és nagyon szeretnénk mind2en.

uh azóta is ha meglátok egy kisbabát mindig vhogy más érzés fog el,és van mikor beugrik egy kép,h ott sétálgatok a barátommal és egy aranyos kisbabával :)

pedig még csak 17 vok

2010. szept. 20. 16:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/38 A kérdező kommentje:
Nekem nincs bajom velük, csak akkor ha ordítanak és nem hagynak hetekig aludni,akkor tuti átköltöznék ideiglenesen valahová :D de ilyen nem fordul elő, nálunk nincs kisgyerek :) Tényleg semmi gondom velük, csak nem vágyok rá, meg nem tudom órákig elnézegetni őket. Én is ugyanúgy sajnálom a betegeket, de nem csak a gyerekeket, hanem a felnőtteket is és az időseket is. Néha könnybe szökik a szemem, amikor látom az embereken a gondot, pedig nem vagyok egy érzelgős típus, de nekem mindenem a segítségnyújtás. Nagyon barátságos és lelkiismeretes vagyok, a gyerekek is szeretnek egyébként, szóval nem sugárzik rólam ez, mert elég sok gyerek jön oda és mutatja meg a játékát (emberek között dolgozom ahol vannak gyerekek is és ők szokták bemutatásra hozni a legújabb bionicle-t vagy mi az istent :D Szóval én eléggé emberszerető vagyok és nagyon segítőkész, csak valahogy karrierista, mintsem családcentrikus.
2010. szept. 20. 16:16
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!