Hívők! Miért van az, hogy a hívők között csak olyan van, akit nem bántalmaztak gyerekkorában?

Mert pl. sok ember, akit megerőszakol a pap, gyanítom lemond a keresztény isten eme kedves szolgáival való kapcsolatáról, és eléggé könnyen megkérdőjelezi, hogy mifajta végtelen hatalmú lehet, aki hagyja, hogy a nevével ennyire visszaéljenek...

Amúgy meg kérdező, baromságot kérdeztél. Nem ettől függ... Van olyan, aki hívő, dacára, hogy pokoli élete volt, és nagyon sokan nem hívők, és jól élnek. Meg ez közötti milliónyi átmenet.

Ezt a kérdést ezerszer feltették már. És azért mert ezeregyedszer is megkérdezzük, a válasz nem változik. Isten elítéli a gyermekbántalmazást. Jézus azt mondta, hogy aki a kicsinyek közül csak egyet is megbotránkoztat, jobb annak ha malomkövet kötnek a nyakába és a kútba vetik. Magyarán szólva ez nem kis bűn.

Sok bántalmazott gyermek hisz Istenben vagy később felnőttként megtér. Azért mert tudja, hogy Isten maga a szeretet és az igazság és ezek a dolgok nélkülözhetetlenek az életben. Pont ezeknek a hiánya okozza az ilyen ocsmány bűnöket.

Az anyagi világban azonban magunkra vagyunk hagyva. Nekünk kell boldogulnunk, hogy a lelkünket felemeljük és befogadjuk Isten fényét. Ez a világ nem arról szól hogy Isten a tenyerén hordoz.

A szenvedés azért van mert-e nélkül nem tudnánk fejlődni, kinyílni az anyagba zuhantság kába állapotából. Nem tudnánk felébredni.

De a szenvedésre kétféle reakció létezik. Önsajnálat, vagy az hogy a szenvedést ugródeszkának használod ahhoz hogy te magad csodákat tégy az életedben.

Freya

"Csak azok hívők, akik keveset, vagy egyáltalán nem szenvedtek az életben???"

Vegyük azt a példát, hogyha az állításra egy ellenpéldát találsz, akkor az állítás nem igaz. Itt volt, és lesz még pár.

19 éves vagyok. Egy évvel ezelőttig a pokolban éltem - jobb szót nem tudok rá, de kaptam alkoholista szülőből, pokoli iskolai évekből, fizikai erőszakból bőséggel, és zaklatásból is, nem egyszer undorítóan morbid fordulatokkal. Isten létezését sosem vontam kétségbe, a magam módján mindig hittem benne, és ez az időszak erősített meg a hitben.

Cáfolni tudom, páromat kiskorában bántották, volt hogy éheztették; engem nagyapám próbált megerőszakolni (egy picit elitta az agyát) és mindketten keresztények vagyunk

21/l

Jézus nem gyilkosságra buzdít, hanem arra hívja fel a figyelmet, hogy a gyermekbántalmazás olyan bűn, ami a legmélyebb pokolba taszítja az elkövető lelkét. Hogy az milyen, azt nem tudjuk, de azt igen, hogy még az is jobb lenne az illetőnek ha malomkövet kötnének a nyakába.....

De arról szó sincs hogy ezt meg kellene tenni bárkivel is.

Freya

Barátnőmnek nagyon pokol volt az élete gyerekkorában, éhezéssel, alázással, zaklatással... Mégis kereste Istent már kiskamasz kora óta, és most sem rózsás a helyzete - úszik el a ház a fejük fölött adósságok miatt, mégis kitart. Hogy miért? Mert ha még Istenben sem hinne, mi támpont lenne az életében?

Másik ismerősömet is zaklatták kiskamaszként, ő meg hittantanárnő lett... Gondolom, hisz... :)

Nekem sem volt épp felhőtlen gyerekkorom, bár másokéhoz képest elég jó. Engem (tényleg) csak párszor vertek el kék-zöldre, csak pár évig volt alig pénzünk kajára, és csak pár évig utálták egymást a szüleim, mielőtt elváltak... Mégis hiszek, hittem, és Isten kegyelméből hinni fogok.

Miért hagyja a sok szörnyűséget? Mert szabad akaratot adott az embernek. Ha az ember olyan marha, hogy rosszra használja, ne lepődjön meg a következményein. Isten senkit nem fog arra kényszeríteni, hogy higgyen Benne, meg arra sem, hogy jó legyen, de aki jó, annak örül, és segíti. Nem feltétlen azzal, hogy nem történik semmi rossz többé az életében - lévén a többiek körülötte maradnak ugyanolyanok, mint előtte - de segít megállni a szennyárban.

"Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, s ha tűzben mész, a láng nem éget meg."