Önző vagyok, ha úgy érzem, hogy a gyereknevelés nyűg?

Jól értem, hogy te a férfi vagy, együtt élsz a barátnőddel, és az ő nővérének (2) illetve a tiédnek (4) a gyerekeiről van szó? Nos, nagyon egyszerű: a "tudnátok ekkor és ekkor vigyázni a Pistire/Julira/Józsira/Katira?" kérdésre a NEM szócskával kell válaszolni. Ha akarsz, találj ki kifogást, hogy miért nem értek rá, de még ezt sem muszáj. Nem és kész.

A te nővéreddel ennyi. A párod nővérével nyilván a párodnak kéne ezt megtennie, nem tudom, ő hogy áll a dologhoz. Ha hasonlóan mint te, akkor használja a "nem" szót ő is, ha meg neki bejön a bébiszitterkedés, akkor csinálja egyedül. Zárkózz be egy szobába, dőlj le aludni, netezz a gépen/telefonon, menj el otthonról, akármi. Nem vagy ingyenes szittere mások gyerekeinek, pláne nem ilyen gyakorisággal.

Nem kotelezo elvallalni a babysitterkedest. A gyerekneveles nyug es sok lemondassal jar. A kisgyereket 1 percre nem tudod magara hagyni es ha meg viszed magaddal akkor lehet unatkozik, nyugos, valami baja van, stb.

Mi a gyerek szuletese ota nem voltunk szinte sehol gyerek nelkul, talan 2szer elmentunk kajalni mikor anyosom vigyazott ra. Turazni nem tudunk menni mert ahoz a gyerek tul kicsi, meg jarni sem tud es cipelni kell mindig.

Vannak szep pillanatok is azert. Mikor hazaerek a munkabol akkor alig varja hogy felvegyem. Addig kuszik-maszik utanam amig fel nem veszem.