Önző vagyok, ha úgy érzem, hogy a gyereknevelés nyűg?

Igen, qva nagy nyűg... nekünk 4 van, jól is élünk, mi támogatjuk a kevésbé jól élő családtagokat is. De azért nem tolong senki, hogy érdemben foglalkozzon velük (nem ia várom el). De nem baj, mert vagy minden xarért cseszegetik őket (nagyszülők) vagy mindent rájuk hagynak (nagybácsik, nagynénik) és 1-2 velük / náluk töltött nap elég, hogy totál elkanászodjanak. Úgyhogy inkább "kínlódunk" velük mi magunk. Nem kényszerített rá senki, igaz nem terveztünk ennyi gyereket, de ha már így alakult, akkor emelt fővel szépen igyekszünk nevelni őket. Szerencsére a feltételek is adottak, de ettől még időnként tényleg nyűgnek érzi az ember, hogy soha soha nincs nyugalom. Ez egy ilyen buli, nem való mindenkinek.

Mást ugy se tehetnek mintsem elfogadják a döntést.

Szerintem is-is. Nem gondolom hogy önző lennél, túl sok időre bízza rád őket, ezt valóban nem így kéne. Viszont nem vadidegenek, hanem unokahúgod, vagy unokaöcséd, és igenis kellene velük időt töltened, csak nem ennyit hanem pl egy délutánt havonta. Én velem se sok időt töltöttek a nénikéim, és a mai napig bánt, hisz nem tettem semmit ellenük, és egy család vagyunk mégsem érdekeltem őket,... Szerintem ezt is nézd

Én biztos beszüntetném a gyerekfelvigyázást. Nem véletlen nincs gyerekem, a halálnak nem hiányozna a hétvégére, amikor hulla fáradt vagyok, és feltöltődnék, hogy a más gyerekét kerülgessem! Sajnálom, én ilyen vagyok, kb fél óra, amit el tudok tölteni velük anélkül, hogy unnám, vagy idegesítenének, biztosan nem vállalnám be! Oldják meg a szülők, meg a nagyszülők, illetve van fizetős szolgáltatás is, ahol lehetnek elvárások a pénzért cserébe. Ha nem szereted, akkor nyisd ki a szádat!Nem kötelező elvállalnod akárcsak egy perce se, ráadásul minél elevenebb, annál nagyobb veszélyforrás magára és rád nézve is. Felelsz értük, méghozzá igen komolyan! Ok, szélsőséges példa, de eléb megnézni most az LLJunior gyerekének ügyét is, gyakorlatilag a barátnő ellen megy most az eljárás, hogy megtett-e mindent, hogy a kisgyerek ne rohanjon az útra, mikor az anyja is ugyanúgy jelen volt...Háztartási baleset is ugyanígy lehet, aminek rossz vége lesz. Viseljen csak minden felelősséget az, aki vállalta, és nem regulázza rendesen!

Nekem is annak tűnik, amit én jelenleg az anyagi helyzettel tudok leginkább párba állítani. Biztosan lesz, aki ezzel nem ért egyet, megcáfol stb., de én most azt látom, hogy csak a tehetős családok élete üti meg a minimum szintet, amit én jónak vagy normálisnak tudok nevezni. Az ember kívülről nem lát úgy bele, nekik is lehet és biztosan van is egy halom gondjuk stb., de legalább az anyagi stabilitásuk adott, ami szerintem már önmagában egy hatalmas szabadságot jelent. Most ha csak a legalapvetőbb dolgokra gondolunk mint mondjuk a lakhatás, az étkezés, a közlekedés…. hát a mai világban egy egyedülálló fiatalnak vagy egy fiatal párnak sem egyszerű mindezt megteremtenie magának. Ha van egy gyerek, akkor az csak növeli magát a kockázatot (gondolok arra, hogy akkor már nem csak magadért vagy felelős, nem csak magad miatt aggódsz stb.) és a költségeket is. Arról nem is beszélve, hogy az embernek azért a minimumon felül is lehetnek szükségletei, igényei stb., ami ugyan luxus kiadásnak számíthat, de valójában nem kellene annak lennie…. Például szerintem már az is bizonytalanságot szül, ha az embernek nincsen saját otthona és albérletben lakva “kell” gyereket vállalnia, attól aggódva, hogy a következő évtől vajon megemeli-e a bérbeadó a már most is drága albérleti díjat, hogy a szerződés lejártával maradhatunk-e, hogy ha költözni kell találunk-e másik albérletet ami lakható, megfizethető, mehetünk gyerekkel is stb., stb., és önmagában már csak ez is egy óriási anyagi teher. Arról nem is beszélve, hogy mit csinálok, ha pl. a gyereknek (mert a magad költségét már fel sem számolod, úgyse fér bele, lemondasz róla) fogszabályzó kell, ha különórára kell járatni, ha pszichológushoz kell vinni stb., mert ez mind megint rohadt sok pénz. Ellenben egy tehetős család esetében ezek nem problémák, ahogyan belefér az is, hogy pl. fizetett segítséget vegyünk igénybe és ne a rokonokra vagy barátokra legyenek rásózva a gyerekek, hogy ne bolonduljon bele az ember a gyereknevelésbe és legyen ideje és pénze önmagára is, hogy élményeket tudjak adni a gyereknek, hogy jó iskolákba járhasson és tanulhasson stb. Én sem egy gazdag családban nőttem fel, de szerintem reálisan nézve én még azt az életszínvonalat sem tudnám biztosítani a gyerekem számára, amiben én felnőttem. Nem vagyok nagyravágyó vagy “túl igényes”, de én nem tudnék így nyugodt szívvel gyereket vállalni. Pláne úgy, hogy ez csak a problémák egy szelete, hiszen nőként a teljes életed felborul (a tested, a kapcsolataid, a karriered stb., minden) vagy párkapcsolaton belül is jelentkezhet mindenféle nem anyagi természetű probléma. Csak egyszerűen azt érzem, hogy ha az anyagiak nem biztosak, akkor semmi sem az.

A gyerek valójában igenis nyűg. Aki akar, az jobb esetben a nyűggel együtt vállalja. A tesódék vállaltak, oké de ez nem azt jelenti, hogy rásózhatják csak úgy másokra. Ezután mondj szépen nemet, majd megoldják.

Igen, önző vagy. A gyereknevelés azzal jár, hogy át kell formálni az életed, le kell mondani dolgokról és onnantól kezdve valaki más érdekeit a sajátod elé kell helyezni. Aki nem képes lemondásokra, mert a saját szükségleteit előbbre tartja, mint egy másik lényét (jelen esetben a gyerekét), az önző. De mindenkinek joga van ehhez az önzőséghez. Senkinek nincs joga azt mondani, hogy márpedig kötelező a gyerekvállalás, a lemondás. Valaki vállalja a dolgokat, valaki nem. Viszont akkor legyünk tisztában a miértekkel és ne keressünk kiskapukat, hanem ismerjük meg magunkat annyira, hogy ne egy gyakorikerdesek.hu-n kelljen feltenni azt a kérdést, hogy önző vagyok-e. Legyen bátorságunk kimondani, hogy igen, az vagyok, de jogom van ehhez, és másnak nincs köze hozzá, még a saját családomnak sem, hogy miről mondok le és miről nem.

19-es! Azt vágod, hogy a kérdező a TESTVÉRE ÉS A BARÁTJA gyerekeiről beszél, meg arról, hogy a nyakába varrják?