Miért van lelkiismeret furdalásom a családi látogatás rövidsége miatt?

Hétköznap dolgozom, a hétvégén szeretek pihenni, de van hétvége amikor családom látogatom. Mondjuk 3-4 hetente elvonatozok hozzàjuk és ott töltök kb 5-6 órát. Kisgyerekek is van , akikkel játszom.

Ha jövök el, a felnőtt megkérdezi miért rohansz? Tán nem érzed magad jól nálunk? Miért nem alszol itt? Máshol inkább aludnàl, de nálunk nem?

Frusztrálnak ezek a kérdések … mondom hogy saját àgyamban jobban alszom, illetve még otthon takarítanom is kell és fel kell készülnöm a következő hètre is. Erre a válasz, hogy nekik rövidebb pihenő is elég…

Illetve persze pihenjek de közben ne feledkezzek meg a családról sem.

Pont hogy összegyűjtöm az energiát hogy néha menjek hozzájuk.. értem én hogy jó ha ott vagyok. De pár óra elèg … és most számon kértek h az a baj h gyerekek vannak??

Nem baj, játszom velük szívesen de ha inkább pihennék akkor miért kell érzelmileg így zsarolni?

Vagy ti hogy gondoljátok? Kevés az idő , amit a rokonokra szánok?