Miért van lelkiismeret furdalásom a családi látogatás rövidsége miatt?

"nekik rövidebb pihenő is elég"

De neked nem. Pont.

"Máshol inkább aludnàl, de nálunk nem?"

Ez után a kérdés után egyáltalán nem is mentem volna többet. Alapesetben azért megyek vendégségbe, mert kedvelem az illetőket, nem azért, hogy ott cseszegessenek és idegesítsenek hülyeségekkel.

"Kevés az idő , amit a rokonokra szánok?"

Ha azt mondjuk, hogy igen, de ők tovább nyaggatnak, akkor megnyugszol? :)

Gondold át, hogy mennyit tudsz úgy velük lenni, hogy neked is jó legyen még, meg nekik is a lehető legjobb legyen, de ne szúrj ki magaddal a kedvükért, mert akkor hosszú távon egyszercsak menekülőre fogod venni, az meg se neked, se nekik nem lenne jó.

Nálad is azt látom amit nálam. Gyere házhoz, mint a pizzafutár, utazz órákat, mert ők csak hívni tudnak, jönni nem. Elég álszent dolog ezek után azért hisztizni, hogy nem fordítasz rájuk elég energiát. A kényelmes kis otthonomban segget meresztve én is tudnék óbégatni, hogy hova megy a másik ilyen hamar.

Én megmondtam a szüleimnek, hogy ha zavarja őket a látogatás gyakorisága, van két lábuk. Nekem 10 000 Ft a vonatjegy, nekik 0. Nekem napi 8 óra munka van és elfáradok, ők annyit dolgoznak, amennyihez kedvük van. Nekem itt a családom, a kötelességem, nekik két felnőtt gyerekük van, akihez basznak menni, max évente egyszer 2 órára.

Nem vagyok pizzafutár, bocs.

"Meg kéne mondani a szemükbe, ha még egyszer ilyen undorító érzelmi zsarolással próbálkoznak, akkor többet ennyit sem leszel náluk"

Normálisan is meg lehet beszélni, nem kell mindjárt undorítózni.

Engem is az őrületbe lehet kergetni a hova rohansz című kérdéssel meg amikor beakarjàk osztani a saját időmet. Mindenkinek a saját dolga, hogy mire mennyi időt szàn.

Az ilyeneket csak nagyon határozottan lehet féken tartani vagy bekel valamit kamuzni, hogy muszály menned mert valakinek megigérted, hogy segítesz.

Ezek konkrètan milyen rokonok? Kik neked?