Mit gondoltok a "kötelező pofavizitekről"?

Akit nem kedvelek vagy untat, ahhoz nem megyek és leszarom, ha ezen halálra sértődik. Azt is undorítónak tartom, mikor járni képes, ingyen utazó öregek vonyítanak, hogy a hétköznap elfoglalt, dolgozó gyerekük, akinek megvan a maga családja és baja, nem megy hozzájuk. Nehéz lenne felemelni a picsájukat és nekik menni ugye... Mindig csak menjen házhoz, mint a pizzafutár.

Ha ezeknek az embereknek nem fontos a másik annyira, hogy normális társaság legyenek, mikor ott van és normálisan töltsenek időt együtt vagy tegyenek bármilyen szempontból ők is a kapcsolat jóságáért, teljesen fölösleges a pofavizit. Ha olyanok lennének, úgysem kellene senkit noszogatni, hogy menjen. De nem olyanok, csak basztatni, hisztizni meg követelőzni tudnak.

Szerencsére felnőtt ember vagyok, nem megyek el senkihez akihez nem akarok.

Az tény, hogy gyerekként bele voltam kényszerítve mert "úgy illik" meg "fontosak a kapcsolatok" a soha nem látott rokonokkal. És mivel se kocsi se döntési lehetőség nem volt így rohadtul utáltam.

Bármikor kerülhet az ember olyan helyzetbe, hogy szüksége van segítségre. Kihez fordulsz először, ha nem a rokonokhoz?

Unokahúgomat egyik napról a másikra rúgták ki a külföldi jól fizető munkahelyéről (étterem/covid). Drága, trendi albérletét nem tudta tovább fizetni. Minden barátja, kollégája elhúzott haza, senkije nem maradt odakint.

Ilyenkor jó volt neki, hogy mi, a lesajnált észak-balkáni rokonok elszállásoltuk pár hónapra a kis szobában. 5-6 éve felénk se nézett, égett az arca, de mi befogadtuk.

18

Hát nem a rokonokhoz, az biztos. 😂 Főleg nem azokhoz, akiket látogatni sem esik jól, mert annyira kellemetlenek. Van az embernek elég barátja, idővel van párja, vannak jófej ismerősök, kollégák, szomszédok. És van pénz is, amivel szakembert lehet fizetni, hogy ne apuci kókányolja össze a csempézést vagy anyuci kapjon gerincsérvet, mert feltétlenül rokonnal kell felcipeltetni a harmadikra a szekrényt.

Röviden: személy szerint kapásból 100 embert tudnék mondani, akihez tudok fordulni és akinek nagyobb hasznát veszem, mint a famíliámnak. Fizikailag mindenképp, de érzelmileg is bőven lepipálják a nagy részüket (anyukámat nem, de őt épp ezért kímélem és látogatom is kérés nélkül).