A családtagok, ismerősök miért érzik már-már kötelezőnek, hogy gyermeknevelési tanácsokkal lássanak el és mindenbe beleavatkozzanak?

Gondolom idősebb rokonok. Másképp gondolkodnak, és látnak dolgokat.

Lehet régebben nem voltak gyerekek akik dührohamot kaptak az ételek színétől, vagy nem tudtak róla. Nem foglalkoztak minden apró hülyeséggel ennyire.

Manapság minden második gyerek kezelhetetlen, agresszív, autista, stb...én ezt nem hiszem el!

“Mire megnyugtattuk őket a családi ebédre már remény se volt, a társaság fele hazament”

Micsoda? Hány órán át őrjöngtek a kis drágák? És még meg vagy lepve, ha tanácsot adnak, ha ennyire nem vagy képes megfékezni a tombolásukat?

Addig még meg is értettelek volna, míg nem jött ez a piros ételes dolog... úristen! Az ilyen gyereket inkább, míg nem nő még jobban a fejedre, vidd szakemberhez.

Amúgy meg én is néha "ellátom" a húgomat tanácsokkal a gyerekét illetően. Pl mikor a kölyök az étteremben folyton a lábamat rúgdalja erősen, már lassan 5 éves, de hiába szólok rá, nem hagyja abba az idegesítő dolgait. Vagy pl amikor az asztal alatt bújkál és a lábamban botladozik... Nem kellene ennyire elkapatni a mai gyerekeket. Még senkinek nem ártott meg a történelem folyamán egy kis nevelés. De a mai szülők ezt elfelejtik. Hogy nem a haverjai a gyereknek, hanem a felelős anyja meg apja.

Szerintem meg kellene nevelni a gyerekeket.

Régen nem volt ennyi neveletlen elkényeztetett kölyök. Mi az, hogy fél a piros ételektől? Egy jó nagy atyai pofontól félhetne azt hiszem.

1-re:

Fogyatékos nagynéni minek megy vendégségbe? Hogy galibát csináljon és tönkre tegye a testvére/sógornője születésnapját? Legyen is bűntudata! (Úgysem lesz...)

Kérdező!

Miféle rokonok azok, akik hazamennek ahelyett, hogy megköszöntenék azt, akiért jöttek, és leülnének a terített asztalhoz? Miattuk és (közvetett módon) bajkeverő nagynénéd miatt nem tudtátok megfelelő módon megünnepelni anyukád születésnapját.

Én a helyedben nem sajnálnám ezt a bagázst. Kijelenteném, hogy mi itt vagyunk, mi megünnepeljük a születésnapot, aki meg elszaladt, az legyen az ő baja. Ezek után leülnék az asztalhoz és jóízűen végigenném az ünnepi fogásokat. Aki meg gyereknevelésről akarna kioktatni, annak meg megmondanám, hogy a húsleves meg a rántott hús sokkal jobban érdekel, mint amit ő mond.

Azért az nem normális, hogy a gyerek örjöngő hisztirohamot kap ha meglát egy piros gyümölcsöt. Meg mégis hány óráig őrjöngött a 3 gyerek? Bocs, de nem csodálom, hogy mindenkiből azt váltod ki, hogy megpróbáljanak tanácsot adni.

A mi családunkban is vannak gyerekek, de senki nem fél a piros kajától és senki nen üvölt vörösödő fejjel telitorokból, ha megkínálják mondjuk brokkolival, amit nem szeret.

A leírás szerint a gyerek autista. Nem rámondják, hanem az. Ilyenkor valóban lehet, hogy nem képes megenni bizonyos színű, állagú, hőfokú stb. kaját. Ezt a családnak tiszteletben kell tartania. Ha emiatt dühöng, nem a gyerek a hibás. És nem is az anyja. Meg kell várni, hogy lenyugodjon.

Azt várni, hogy egyszer csak "normálisan viselkedik", mert majd megnevelik, olyan, mintha a láb nélküli embertől elvárná valaki a maratonfutást.