Illetlenség, ha nem szeretnék koszorúslány lenni az előzményeket tekintve?

Sok mindent tart sok mindenki illetlenségnek. Számomra ez nem mérvadó.

Külső szemlélőként teljesen rendben lenne, ha beszélnék vele, elmondanád, hogy már nem olyan a kapcsolatotok mint régen, ezért ezt nem vállalod, de örülsz a boldogságának és az esküvőre természetesen elmész.

Érett lépés az érzéseid tekintetében.

Sokkal inkább mint magadba folytatni, nem kimondani, fogösszeszorítva végigcsinálni.

Illetlenség? Igen. Érdekelne? Nem.

Köszönöm a lehetőséget, de nem szeretnék élni vele. Ennyi.

Megnézném, hogy a másik oldalon hogy történt a felkérés. Elképzelhető, hogy nem akarja ő se igazán, hogy koszorúslány legyél, csak szülői nyomásra kérdezett meg, mert "úgy illik".

Nyugodtan utasítsd vissza, ha nem akarod, ha jól értem, úgysincs veszíteni valód.

Én az ilyen helyzetekben pofátlanul őszinte tudok lenni és mindig kiállok magamért. Szóval én a helyedben az alábbiakat mondanám neki.

Köszi a meghívást Gizi. De X éve annyi bunkó megjegyzést kaptam tőled hogy nem szeretnék az esküvődön részt venni. Nemhogy még koszorúslány legyek. A lánybúcsúra sem fogok menni. Menj nyugodtan azzal a másik X lánnyal akikkel anno olyan szépen kiutáltatok. Jó szórakozást.

És innentől karácsonykor sem jopofiznék vele a helyedben. Nem vagyok idős de megtanultam hogy kár a saját időmet olyanokra fordítani és jópofizni akiket a hátam közepére sem kívánok.

25N