Kirándulni mentek, de nem von be semmibe, ez normális?

Én átérzem, én sem vagyok spontán kicsit sem tudom, hogy nagyon rossz tulajdonság és próbálok lazítani rajta, de nem mindenben sikerül. Akik meg simán elindulnak egy ebéd közbeni telefonhívásra kb a világ másik végébe fogalmuk sincs, hogy az olyanoknak mint mi az ilyen dolgok mennyire megterhelők tudnak lenni.

És ez nem azt jelenti, hogy nem szeretek menni mert dehogynem, imádok utazni, kirándulni, csak szeretek is róla tudni, család-mozi-strand kategóriába minimum 1 nappal előtte, nagyon volumenüről meg egy héttel.

Volt olyan amikor a párom elém jött munkába bepakolva a strand cuccal, hogy megyünk strandra. Na hát hirtelen azt sem tudtam fiú vagyok e vagy lány, egyáltalán meg vagyok borotválkozva? Akkor megbeszéltük, hogy ilyet azért többet ne, mert nőként ez nem megy ilyen lazán :D

Inkább szó nélkül hagyod, hogy elrángasson akárhova és mosolyogva kíséred minden agyament tervében, csak hogy ne veszekedjen?

Nem érzed jól magad, ő már bizonyította, hogy nem alapos az utazás szervezésében, csak elindulni tud. Én simán nemet mondanék, otthon maradnék és cipeljen mást az ismeretlenbe magával. Ha ez a viselkedés a kapcsolat más területén is megnyilvánul, akkor erősen gondolkozz el azon, mit kerestek egymás mellett...