Hogy kedveltessem meg magam a párom családjával, ha elrontottam kicsit a dolgokat?
Én vagyok a lány.
Az a gond, hogy sznobnak tartanak...
Jó körülmények között nőttem fel, mindig hozzám hasonló barátnőim, barátaim voltak, szóval sokszor ami másnak úgymond felháborító, számomra teljesen normális.
A barátom és a családja átlagos.
Próbálom mindig kerülni az érzékenyebb témákat, de párszor elrontottam, az az igazság. Pl. megyek a barátnőimmel nyaralni, hívtam a barátom húgát is (jóban vagyunk). Elküldtem neki az adatokat, árakat. Írta, hogy ő nem tud jönni, én meg elkezdtem akadékoskodni, hogy de miért nem, úgyis nyár lesz. Majd mondta, hogy azért, mert ennyi pénzt keres meg egész nyáron diákmunkával és ő abból él. Itt sem vettem a lapot, hanem elkezdtem mondani, hogy hát akkor beszéljen a szüleivel vagy a barátjával, csak összedobnák neki a pénzt.
Vagy most volt nemrég a névnapom, együtt volt tartva a párom apukájának szülinapjával. Kaptam én is ajándékot, egy ajándékzacskóban volt egy szép díszdoboz. Én meg azt hittem, hogy abban van az ajándék és elkezdtem boldogan bontogatni, hogy vajon mi lehet benne, ott mindenki előtt... Vagy kérdezte az anyukája, kérek-e valamilyen üdítőt, gyümölcslevet és mikor előhozta a kamrából, mondtam, hogy inkább mégsem kérek, ha csak az a márka van.
Nem direkt vagyok ilyen, nekem ez úgymond természetes. Egy buborékban nőttem fel, ha úgy tetszik.
Tudom, hogy nem rajonganak értem, kicsit a párom is, mintha az ő pártjukat fogná. Ilyeneket mond, hogy hát sokat nem tettem érte, hogy változzon a véleményük vagy múltkor is mentünk a szüleihez és mondja a kocsiban, hogy lehet jobb, ha inkább nem szólalok meg, abból nem lehet gond.
Szeretném, hogy kedveljenek, engem általában az emberek szeretnek. De nem tudom, hogyan.
#62: Hát ez az! :-)
De azt a mondást se ismeri, hogy aki kiáll a napra...
Ha valaki kiírja ide a szíve fájdalmát, akkor legyen képes elfogadni a negatív véleményeket is!
Egyébként a kérdésedre válaszolva kérdező: egy ideig jobb, ha akkor szólalsz meg, ha kérdeznek, ha nem olyan gyümölcslét kapsz, amit te szoktál inni, akkor is udvariasan megköszönöd, beleiszol (semmi bajod nem lesz tőle), max nem iszod meg az egészet...stb. a kaja amit elédraknak nem finnyázol, max amikor tényleg olyat raknad eléd, amit sosem szerettél akkor annyit mondasz, hogy: "Zsuzsa, ugye nem haragszol meg, ha nem eszek a kelkáposzta főzelékből, mert sajnos nem szeretem" és ezt sem egy idióta lekezelő flegma p..csa stílusban teszed meg, hamem KEDVES hangnemben.
De mindenek előtt kérj tőlük bocsánatot, és igazodj hozzájuk. Nem halsz bele, ha havonta 1-2 napig neked kell alkalmaszkodnod.
Szerintem mostantól mindig dicsérj meg egy (!) dolgot és esetleg "tedd magad" adott dologban lejjebb. Pl.
"Nagyon finom ez a kávé, nekem mindig egy kicsit gyengére sikerül." "Nagyon csinos ez a ruha, én olyan nehezen találok ilyen szép, egyszerű fazont." " Nagyon finom ez a sütemény, úgy irigylem azt, aki tud sütni. Ebben én olyan ügyetlen vagyok"
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!