Igaz milyen rossz akinek nincs anyukája?

Hm. ez is egy nézőpont. De én azt hiszem örültem volna, ha nem ismerhettem volna. Akkor nem tudnám most, hogy mit veszítettem, és ez számomra hatalmas megkönnyebbülés lenne.

Valóban, elképzelhetetlenül és igazságtalanul kiszúrt az élet a korán elhunytak gyermekeivel. Ezen sajnos nem áll módunkban segíteni. De tudjátok, kik szenvednek még sokat: a saját anyja által sorstalanságra ítéltek. Gondolok itt az aluljárókban gyerekkel az ölükben kolduló fiatal nőkre, mindenkire, akit alkohol hatására vagy anélkül, de rendszeresen vernek, akiknek tizenévesen menekülniük kell otthonról, ezért nem tudják befejezni a tanulmányaikat, mi lesz ezekből a fiatalokból, esélyt sem kapnak, hogy kitörjenek a nyomorból. Értük viszont sokmindent lehetne tenni, de ameddig tanárok, szomszédok, osztálytárs szülei, egyszóval mindenki -zavartan és háborgó lelkiismerettel ugyan- de süketnek és vaknak tetteti magát, addig ők csak egyre mélyebbre süllyednek. De van anyjuk...

Már csak egy rosszabb dolog van annál, mikor valakinek nincs anyukája: mikor van, de nem érzed, hogy lenne.

Szia Dorina!:P