Miért nem tartja tiszteletben a családom, hogy egyetemista vagyok?

Az egyik fele folyamatosan azzal piszkál, hogy miért nem tanulok, "lusta vagyok, mint a tetű". A másik pedig úgy áll hozzá, mintha egy vizsga valami gimis röpdolgozat lenne. Alig járok haza már, mégis bizonygatnom kell valakinek folyamatosan, hogy mi hogy van és nagyon fáraszt már...

Például az anyám férje ilyenekbe kötött bele, amíg gyakrabban jártam haza, hogy miért hason fekve tanulok az ágyban, miért nem a hátamon fekszem, vagy ülök asztalhoz. Vagy miért kidolgozott jegyzetből tanulok, miért nem tankönyvből. Most kb havonta, másfél havonta járok haza, olyankor úgy szervezem, hogy 4-5 napig tudjak otthon lenni és tanulnom se kelljen nagyon. Ilyenkor barátnőzök, megyek nagyszülőkhöz, szóval van program bőven. Akkor is hallgatom tőle, hogy de lazán veszem az egyetemet, nem tanulok???? Ha utazni merek és megtudja, hívogat, hogy ő egyetemistaként "vért hugyozott" a tanulástól, nem még utazáson törte a fejét, örült, ha 4 órát tudott egy éjszaka aludni.

A családom másik része meg pont az ellenkezője... Miért nem megyek haza egy szombati bulira úgy, hogy hétfőn beugrós szóbeli vizsgám lesz egy nehéz tárgyból, "hétvégén úgyse tanulsz", meg "ügyes leszel úgyis, megcsinálod". Meg hogy "egy nap nem a világ, kell egy kis pihenés". Szóval ők meg úgy állítják be, mintha egy röpdolgozatot írnék gimis tankönyvi anyagból... És nem értik, miért nem akarok júniusban 2 hétre nyaralni menni velük, mikor annyi lenne az egész, hogy arra a két hétre nem veszek fel vizsgát... Persze.

Ők sem tanulatlan emberek pedig.

Tudom, hogy bagatell dolognak tűnik, de már kb. nem szeretek hazamenni, mert úgyis lesz valami, amin valamelyik fennakad és magyarázkodnom kell.