Egyetemista korban ezt sokan átélik?

Egy évem van hátra az egyetemből és amúgy szeretem a szüleim, bár korántsem tökéletesek, szívesen segítek amit kell meg mindig érdekel mi van velük de már elég gyakran vágyom egy teljesen külön életre.

Amúgy van albérletem de ott csak szorgalmi időszakban vagyok. Szóval nyáron, szünetekben, hétvégente a szüleimmel. Albérlet sem teljesen egyedül vagyok hanem egy másik egyetemistával.

Már örülnék neki ha külön lakhatnék, de úgy, hogy ne minden hétvégén itt aludjak, hanem teljesen külön lenni és csak úgy találkozni meg inkább akkor gyakran látogatóba egymáshoz. Párom is van három éve, vele szívesen összeköltöznék.

Ez mennyire gyakori, hogy az egyetem vége fele jön el ez a vélemény a fiataloknál?

Minek köszönhető ez?