Mi a véleményetek az érzelmileg megcsaló férfiakról?

nekem volt ilyen barátom, aki így fogta fel, hogy a testi félrelépés nem jelent a fériaknak, csak szükségletkielégítést

és amikor ő lépett félre, elkezdett engem nem szeretni, lenézni, stb

tehát a férfiaknál a testi megcsalás, nem megy érzelmek nélkül hidd el

aki meg másba szerelmes ott a lényeg, hogy a feleségével nem voltak egy igazi érzelmi harmóniában

pl ha valaki lelkisérült, az imádja a párját-ragaszkodik, ha az szintén lelkisérült nő. kiegészítik egymást, lelkileg erős kötelék.

aki másba bele tud szeretni, ott nem volt meg az erős lelki kötelék, tehát lélekben nem függtek egymás szerelmétől.

így tudom elképzelni és csak egy példa volt.

előző vagyok

annyit akartam még, hogy ez általában önbizalommal teli, öntudatos emberekre vall, akik képesek nyitni mások felé és simán szerelmes mernek lenni másba

Nálunk volt ilyen...Úgy bukott le, hogy a gépénél ültem és a leányka ráírt, "jön e Efott fesztiválra akkor?"

Utánanéztem a lány emailcímének, msn beszélgetésnek, mert éreztem, hogy valami nincs rendben. És lőn:

A csaj az első nőnemű egyed volt, akivel lefeküdt-azaz egy fesztiválon megbszatta magát a "ribi", pár sör után- előttem történt ez még jóval. Aztán a hölgyemény-mikor tudta, hogy járunk-megint keresni kezdte, msn-ni kezdtek és húzta szerencsétlen párom agyát. Az volt a koncepció,

hogy ha felveszik egy közeli városba, találkozgatni fognak, ha nem akkor nem...

Nem történ köztük semmi, de szörnyű volt végig olvasni azt az ömlengést, amit ezért krváért levágott.

Természetesen kirúgtam.

Ez is soktényezős dolog. Alapesetben igen, szerintem is rosszabb, ha az ember érzelmileg hatása alá kerül valaki másnak, ha egyébként komoly párkapcsolatban él, mintha "csak" egyéjszakás kalandba keveredik. Azonban mindkettő tanulságos, hisz jelez, hogy vmi nagyon nincs rendben. Szexuális félrelépéskor sokszor a személyiségtől függ, megtörténik-e, ill, hogy mennyit jelentett. Más kérdés, hogy ezt a másik fél képes-e megbocsátani... Viszont az "érzelmi megcsalás" már rizikósabb, de lehet, hogy sokszor kapcsolatmentő is. Saját példám: Hűséges, ragaszkodó típus vagyok, akinek az érzelmi biztonság jelenti a legtöbbet. Csupán a "buli kedvéért", vagy egy "görbe este" miatt soha nem tudnám szexuálisan megcsalni a páromat, és nem is fordult ilyen elő. Viszont: volt a közös életünkben (7 év alatt) olyan időszak, amikor a kapcsolatunk válságba került, és ilyenkor esendőbbek vagyunk, szinte "éhesek" a figyelemre. Így esett, hogy megismertem (egy egyedülálló)valakit, akinek felkeltettem az érdeklődését, és nekem is jólesett a rajongása... Pár hónapig azt hittem, csak kihasználom őt érzelmileg, hiszen sokat kaptam tőle, ami akkoriban pont hiányzott. Persze nem ígértem neki semmit, tudta, hogy párkapcsolatban élek, a "viszonyunk" csak plátói/baráti volt, mégis azon kaptam magam, hogy szükségem van a vele való beszélgetésekre ahhoz, hogy feltöltekezzek. Sajnos sikerült elérnem, hogy ő időközben belémszeretett... Majd egy alkalommal, mikor lehetőségünk lett volna testileg is közelebb kerülni egymáshoz.. rájöttem, hogy nem tudom megtenni a párommal! Akkor éreztem azt, hogy nekem ehhez több kell, pontosan az, ami a párommal még mindig összekötött... Ez térített észhez, hogy visszataláljak hozzá.. De mégis úgy érzem, ez kellett ahhoz, hogy minderre rájöjjek! Kellettek azok a meghitt beszélgetések, kellett a kísértés, hogy segítsen rájönnöm, mit is szeretnék. Olyan volt ez, mint egy "pszicho-sokkterápia..."

Mielőtt megköveznétek, az illető is profitált azért ebből a "kapcsolatból", hiszen teljesen megértő volt, és hozzásegítette az önismerethez, és egy olyan nő megtalálásához, aki szereti. Elmondása szerint sokat segítettem ebben neki... És ennek nagyon örülök!

Szóval ez a történet hepienddel végződött, mert azóta már én is boldog házasságban élek a párommal (aki nem tud erről a "titkos lelki kapocsról"), és akivel ha adódik is olykor nézeteltérés, már meg tudjuk beszélni, köszönhetően a türelemnek, amit az "érzelmi szeretőmtől" tanultam..

Mi a véleményetek?

30 éves nő