Miért hagyjuk az anyósok erőszakoskodásait?

Arról van itt szó, hogy normálisan kéne viselkedni. nem baj, ha nem vagyok szimpi, csak normálisan viselkedni - ennyi. És vannak, főleg az anyósok között, akik erre nem képesek, és megnehezítik a mindennapi életünket.

Ezért, aki azt írta, hogy neki se esne jól, ha az ő anyjával így tennének, meg aki azt írta, majd te is leszel anyós - könyörgöm, ha így viselkednék, vagy az anyám így, akkor mit várnék, várna?

Kedves 18.11 pasi, ne haragudj, hogy személyesen Neked írom, de kérlek, gondolkodj ezen el:

"ez alapvetően az ő harca, neki kell eredményt elérni".

Ez így nem igaz szerintem, neki nincs alapvetően harca!!!Neki kapcsolatai vannak, nem harca, ez nagy különbség! Ha az anyós ebből harcot csinál, ami a ti életeteket befolyásolja, az a Te területed, mert a Te anyád, Neked kell kiállni a feleségedért, magatokért! Egy feleség SOHA nem szólhat az anyós ellen, mondom ezt úgy, hogy 7 éve még sosem szóltam ellene, és így is elég sz.rt kever, nem is írom, miket, nem hiába járok terápiára. (Nem miattam, csak "kapóra jöttem", mint meny.) Mindenki a saját családját, saját anyját rendezze le, szerintem ez így fair. Kérlek, hogy ezen gondolkodj el, a Te érdekedben! És bocs, ha úgy gondolod, hogy hol vagyok a Te 33 év tapasztalatodhoz, mégis tanácsot adok.

18.14

Még szerencse,hogy a mai fiatalasszonyok tökéletesek ! Remekül tudnak alkalmazkodni,tolerálni a másik ember hibáit!

Remélem, ti is majd a menyetektől visszakapjátok,amit az anyósotokkal tesztek!

Lehet,hogy az anyós nehezen elviselhető,de a férjetek anyja és a gyereket nagymamája! Ezt jó lenne nem elfelejteni.

Egy "rossz" anyóssal megáldott nő vagyok! De meghallgatom,és azt teszem,amit jónak látok.

"Ez így nem igaz szerintem, neki nincs alapvetően harca!!!Neki kapcsolatai vannak, nem harca, ez nagy különbség! Ha az anyós ebből harcot csinál, ami a ti életeteket befolyásolja, az a Te területed, mert a Te anyád, Neked kell kiállni a feleségedért, magatokért!"

nem.

mondok egy konkrét példát:

mondt éppen lent nyaralnak az anyukájánál a 8 hónapos kislányommal. tegnap elött a gyerek kitalálta, hogy nem eszi a meg a szokásos főzelékeket, ezért tegnap vett minőségi virslit, és azt darálta bele a kajájába. izlett is a gyerenek, meg is ette.

anyám hívott, hogy mit tudok róluk, eszik-e a gyerek. mondtam, hogy igen, mert főztek neki finomat. ennyit és nem többet.

pár órával késöbb hívott az asszony és sírva leb@szott, hogy minek mondtam el anyámnak, hogy virslit adott neki, mert jó ledorongolta a telefonban, mert azt nem szabad még ennie, meg különben is... én meg közöltem vele, hogy tőlem biztosan nem tudja azt, hogy mit evett a gyerek, mert én csak akkor osztok meg információt anyámmal, ha nincs más megoldás, úgyhogy csak tőle tudhatja és legyen szives a maga által kavart sz@rt ne velem próbálja megetetni.

mond, hogy nincs igazam, amikor már kb. ezerszer elmondtam a páromnak, hogy anyámnak információt csak akkor, ha tüzes vassal kínozzák.

az emúlt 8 hónapban kb. 10szer ugrottam anyám mellére, hogy nem ő gyerek anyja, legyen szinves ne viselkedjen úgy, és legalább 100szor közöltem a kedvesemmel, hogy ő a gyerek anyja, neki kell dönteni, ővé az utolsó szó.

mégis mi a sz@rt kellene csinálnom???? fojtsam meg anyámat?

Kedves 18.11!

Nem olvastam Allan Pease- Barbara Pease párkapcsolatról szóló könyveit, de biztos hasznos! Feltételezem, hogy ez a könyv is írja (?), hogy az anyós-meny problémák ősi oka, hogy mindketten ugyanazt a férfit akarják birtokolni. A családjukban csak ilyen példát látott (és ezért ezt követő), és tudatosan változtatni nem akaró anyósok gyakran még a pubertáskorban sem engedik el a fiukat annyira, amennyire életkoruk megkívánná, és rosszul esik nekik, amikor egy új nő elveszi a fiukat, bosszút állnak.

Természetesen a feleséged helyett nem beszélhetsz, aki máshogy is viselkedhetne, de a feleséged naívan elmondott valamit, amivel ő senkinek sem ártott, és anyós ezt kihasználva beleszól az életetekbe, akkor itt ki és mit tehet?

A feleséged lehetne okosabb is, minek mond ilyeneket, amikor tudja a következményét? Szerintem nem a megfelelő módot választotta az anyósával kapcsolathoz. Nem lehet, hogyha meg nem szól semmit, ill. elutasítóan válaszol, akkor meg emiatt vádolja az anyád? Hogy ő ezt nem érdemelte ki...stb? Nem muszáj kedvesen vigyorogni és tetszelegni az anyósnak, szerintem senkivel sem kell fenntartani a látszat kedvéért a mosolygós viszonyt, elég csak normálisan viselkedni. A feleséged helyében elutasítanám, ha kérdezi, hogy mit evett a gyerek, vagy bármi konkrétat, csak úgy ok nélkül elutasítanám, és erre majd az anyós elkezdi fűnek-fának szidni, mert nem hagyja ám annyiban, hogy elvették a fiát - na, akkor kell majd közbelépned! Ha sokadszorra nem változik, és csak úgy megoldható, akkor nem tartani vele a viszonyt, szerintem.

A feleséged viszont SOHA nem mondhatja meg a magáét az anyósnak (ahogy neki sincs joga egyébként az ilyen visszaélésekre, amit ők sajnos naponta csinálnak), mert akkor ezzel OKOT AD a további vitákra, valamit mond, amibe bele lehet kötni, annak, aki kötekednivalót keres!!

Normálisan viselkedni - ez nagyon alap, hogy nem vesszük fel a kidobott csatabárdot... Persze sajnálom, hogy ezt az iskolákban nem tanítják, mert 20-25 évesen még én sem tudtam...

Alap, hogy a pár életébe senki (anyós se) szóljon bele. Tanácsot is csak kérésre. Ha ezt a nagymamák nem tartják be, akkor a pár azon tagja tudja csak rendbetenni, akinek az anyja. (Különben kidobott csatabárd lehet, ami csak a birtokát féltő anyós reakciójától függ, lásd fent.) A saját anyjával mindenki könnyebben rendbe tudja tenni, mint az anyósával, a nők legalábbis (mivel emiatt a birtoklási vágy miatt eleve nehezebb), jobban is ismeri a saját anyját...stb.