Miért hagyjuk az anyósok erőszakoskodásait?

sajnos én is hasonló cipőben járok. Régebben mindig beszólogatott, tudta, h engem mi bánt, és direkt azokon a témákon lovagolt, és gúnyosan úgy tett, mintha poénkodna, de én tudom, hogy csak szemétkedni akar. Próbálok minél kevesebbet lenni a társaságában, ha mégis muszáj együtt lenni "családi rendezvényeken", akkor meg nem beszélgetek vele, csak amennyit muszáj. De nem tudom, mi lesz ha egyszer összeköltözünk a párommal. Sajnos ahogy őt választottam, nem vettem figyelembe a családját.

Sajnos az iránta való tiszteletből és szeretetből kénytelen vagyok néha elviselni a "hárpiát" is:)

én egy olyan pasi vagyok, akinek a párja nagyon rosszul viseli az anyósát. (szó se róla, én is csak azért állok vele szóba, mert az anyám) mindig mindent jobban tud, mindig mindent máshogy kellene csinálni. állandóan kombinál, hogy akkor most mi legyen, keresztbe szervez, mert szerinte az úgy jobb lenne.

én több, mint 33 éve játszom ezt a játékot, nagyjából jól el tudok lavírozni az aknamezőn. a kedvesemnek is tudok tippeket, tanácsokat adni és persze tudom vígasztalni, amikor kiakad.

de az ő harcait nem vívhatom meg helyette, nem üvölthetem le az ANYÁM állandóan (néha persze kell). ez alapvetően az ő harca, neki kell eredményt elérni, különben semmit nem ér a dolog.

biztos szörnyű a te szempontodból, nyilván azt szeretnéd, ha a férjed melléd állna. valamennyire nyilván meg is teszi. de ez akkor is a TE harcod és nem az övé.

Szerintem aki tehet valamit magáért, az meg is teszi. Aki nem? Szerintem nem hagynánk, ha bármit is tehetnénk...

Folyamatosan terápiára járok, mit tehetek még?

Amit tehetek: Több gyereket ebbe a szituba nem vállalok, 37 évesen. Ha elválok, a gyerekem lelki egészségét kockáztatom, magamról ne is beszéljünk, mert ugye kinek ítélné a bíróság anyagi háttér, saját lakás híján?

Van, akinek a férje mellé áll (bár ez is az anyós "jószándékától" függ, hogy úgy nevelte-e, hogy ez a szabadság beleférjen!), és van, akinek sikerül tőle messze elköltözni és békében élni.

A mohamedán országokban, ahol előfordul, hogy felgyújtják a menyeket a tűzhelynél, és balesetre hivatkoznak, ahol ennyire ki van szolgáltatva, ők mit tehetnek?

A gyerekre jogához szerintem nemcsak jogilag védi az anyósokat a törvény. (Sajnos.) Valami, ami belülről jön... A Bert-Hellinger gondolatokra, családállításra gondolok, hogy az a közös gyerek, aki megszületett, az ő vére is. Pszichológiai dolgokra: hogy annak is oka van, amiért ebbe a helyzetbe kerültünk mi menyek, valamit tanítani akar. Aki elválik pl. emiatt a férjétől, annak gyakran visszajön ugyanez a probléma máshonnan, ha nem tanult belőle, a kártyákat az élet osztogatja...

Mondom ezt amellett, hogy az én anyósomról nem sok jót olvastál itt. (Nárcisztikus karakter, gyerekkorából hozott dolgok miatt sajnos a saját ego-érdekei mögé helyezte eddig a gyerekét is.)