Elegem van Mit tegyek?

16 éves fiú vagy állj ki magadért, ne mososogas, ne takarits, ha a barátaidhoz akarsz menni hát meny.

Ha költözni akarsz mikor nincsenek otthon pakolsz és elmész.

Kemény gyerekkorom volt nekem is, de a Tiéd "íbereli" az enyémet. -Tudom, ez nem vigasz.

Azt javaslom, hogy feltétlenül ülj le Apáddal beszélni, - és mindazokon túl, hogy hajlandó esetleg erre, - kérd meg, hogy legyen szíves végighallgatni, ÉS megérteni EGYBEN!

Fel kell tárnod Neki azokat a problémákat, amelyek bántanak, amelyeket igazságtalannak érzel. Tudatnod kell Vele, hogy egyre erősebbek, határozottabbak benned az érzések, - egyre nehezebben tudod urallni azokat, - és Nekik is kell tenniük annak érdekében valamit, hogy ne borulj ki idegileg.

Ha nem szeretnék, hogy a "fejükre nőjjél", ahhoz alapokra van szükséged, - el kell, hogy végezz (egy vagy több, ilyen-olyan) iskolát, - de ez ilyen psychikai nyomás alatt garantált, hogy az erős akaratod ellenére sem sikerülhet.

Megvilágíthatod Neki azt is, hogy ha nincs más választás, akkor a gyámügyhöz fogsz fordulni, - nem akarsz Tőlük semmi "extrát", csak azt, ami egy fejlődésben lévő személyiségnek - emberi jogon - jár. -Kölcsönös tisztelet, megbecsülés, visszajelzések - értékekről, ill. hibákról, felelősségtudatos felelősségtudatra nevelés, nyitottság a problémáid megoldására, -és amennyiben ezt megkapod, akkor Te is ennek megfelelően próbálsz hozzájuk viszonyulni. Hosszútávon viszont nem járható út a jelenlegi!

Anyádnak például kutyát kellett volna tartania, nem gyereket szülnie, - ha ennyire ellenségesen kezel, ill. nem érdekli a sorsod. -Bár lehet, hogy már tolókocsival közlekedne, - mert a "red bull terrier" is "beköszönt" volna Neki:"Kezét csONkolom!"

Ami a testvéred óvodába hurcolását illeti:

Lehet vihorászni azon, hogy Te hozod-viszed a kicsi lurkót, de Te MÁR alkalmas vagy arra, hogy kisgyermekkel foglalkozzál huzamosabb időn keresztül, - szemben azzal az idiótával, aki még korodbeli emberekhez sem tud normálisan szólni, - szemközt kell röhögni az illetőt, - és "körbe rajzolhat"! -Utána, ha megunja a sziluettedet, akkor még a papír összegyűrésével, kidobásával is küzdhet az idióta!...

Fel a fejjel!

Amikor leülsz Apáddal beszélgetni, próbálj meg határozott,DE NEM SZEMTELEN, INDOKOLATLANUL INGERÜLT hangnemet megütni Vele, - légy szíves, - mert ezzel azonnal kizárod a konfliktus megoldásának lehetőségét, (azzal fog érvelni, hogy "Veled nem lehet beszélni"...).

Okos legyél, - és egyértelmű sikert kívánok!

09:26 +

Még annyit:

Ne engedd elterelni a szót, megzavarni a gondolatmeneted futtatását, - amikor előadod a problémáidat, - bevett taktikájuk a magukat fölényben érző embereknek. Az viszont őket zavarja össze, ha azzal szembesülnek, hogy ismered ezt a "taktikát".

Sok sikert!

Na már megint eszembe jutott valami:

Amit Anyád tesz veled, az nyílt visszaélés a helyzeteddel.

Például nem vagy köteles elviselni a fizikai bántalmazást, úgy, ahogyan a lelki terrort sem.

Engem a saját anyám megpróbált - hozzávetőlegesen kb. - 30 éves koromban "tökön billenteni" - lábbal, - a keze már fájt, amivel a hátamat ütötte (ököllel). Ez volt az a pillanat, amikor elkaptam a lábát, és - kegyetlen vagy sem, - kirántottam alóla a másikat.

Azóta egyetlen újjal nem nyúl hozzám, - és emberszámba vesz.

Nem arra ösztökéllek, - sőt inkább óva intelek, - hogy bántalmazd az Édesanyádat, de a megfékezéséig terjedő erődemonstráció "belefér", - pl. elkapod a kezét és rászorítasz egy kicsit a csuklójára, érzékeltetve, hogy nem egy kutya vagy, amit kedve szerint bántalmazhat. -Egyébként sokszor van úgy - ebben a feje tetejére fordított országban, - hogy a házállatot többre értékelik, mint az emberi életet. :(

Huh, ez nagyon durva. Nekem is van egy fiam, 9 éves elmúlt, de szembe nem jutna Őt bántani. (persze ha megérdemli, mgkapja a tockosát, nade ok nélkül?)

A szüleid betegek. Nem való nekik gyerek.

Azt írtad van hová menned. Kihez költözhetnél? Nagyszülők?

Az a baj, hogy 18 éves korodíg a szülők felelnek érted, ha elmész, lehet hogy visszavisznek, és ezzel tisztában is vannak, ezt használják ki. Szerintem beszélj az osztályfőnököddel, vagy valaki "hivatalos" személlyel aki közel áll hozzád. Lehet orvos, védődő, régi óvónő stb. Valaki felnőtt csak tud segíteni.

Valami megoldást kell találnod, én nagyon szurkolok neked!!!

Ebben az esetben már nincs "pardon", - osztályfőnök, ifjúságvédelem, gyámügy...

-Aztán majd megnézheted, ahogyan ráfagy a mosoly az arcára.

Ő kereste a bajt!

Húúúúúúúúúú, megnéztem a blogodat, és nagyon jó! Az én férjem is foglalkozik hasonló dolgokkal, rengeteg munkád van abban a blogban és a cuccokban is!! Gratulálok! És képzeld! Az én férjem is hasonló családból jött, mint te, (de azért enyhébb volt) szülei semmibe vették a tehetségét, és azt mondták, hogy szórakozik csak a gépekkel....

És az egész önértékelése a föld alatt volt, és munkanélküli volt. (A szülei nem engedték, hogy informatikát tanuljon, hanem kertész lett belőle szakközépben) Szóval a munkanélküli kp. támogatásával elvégzett egy rendszergazdai meg még egy okj-s képzést, és mikor én összejöttem vele, erősítettem az értékeiben, és ma már egy jólmenő fejlesztő cég programozója, nagyon ügyes, és sokat fejlődik.

Neki is van egy oldala, olyan, mint a tied!

Te is nagyon nagyon ügyes vagy, és folytasd azt, amiben jó vagy, és ki fogod bírni még 2 évig, aztán húzz el otthonról. Neki is az segített, hogy elköltözött a szüleitől.