Megnézed a halottat? Például a koporsóban.

nagyszüleimet nem láttam, hamvasztották őket.

nagyim egyik testvérét megnéztem :( mintha nem is ő lett volna. szerencsére az a kép maradt meg bennem, amikor még egészséges és boldog volt.

Én nem néztem meg sem mamát, sem papát a koporsóban, anyu nem engedte, én pedig nem erőltettem. 13, 18 éves voltam akkor, de mindkettőt együtt mosdattuk, öltöztettük fel.

A mai napig kisért, h amikor mamát megfordítottuk, egy büfögés-szerű hang jött belőle.

Anyut sem néztem meg, őt hamvasztattam, de őt is én mosdattam le, öltöztettem fel.

Az agyam valahogy lekapcsolt, csak annyi emlékszem, h milyen élettelenül lendült át a karja, mikor megfordítottam.

Aztán meg arra emlékszem, h milyen kisimult, nyugodt volt az arca, ahogy ott feküdt, pedig előtte 3 órán át haldoklott, gyakorlatilag megfulladt, a mentősök el sem vitték, nem tudták újra éleszteni.

Sokszor eszembe jutnak ezek a képek, ahogy a földön fekszik, ahogy mamát hívja. Mindenki azt mondja, h milyen jó, h nekem mindenki itthon halt meg, és nem kórházban egyedül, de én szerencsésnek gondolom azokat, akiknek jön a telefon, és nem látja.

Bocsi, kicsit eltértem a témától, elnézést érte.

29/L