Mit gondoltok arról, amikor a család folyamatosan a "mikor lesz" jellegű kérdésekkel zaklat?

Mikor lesz párod/férjed/feleséged, gyerek, második gyerek stb...

28 éves vagyok, van egy 30 és egy 26 éves testvérem, mindkettőjük házas, gyereke van.

Nekem eddigi életem során igazán tartós párkapcsolatom sem volt, és szerintem nem is lesz.

Természetesen szexuális kapcsolatom volt több is, értelmes, a világra nyitott ember látszatát keltem, nem is tartom magam torzszülöttnek, így elvileg mindenem adott lenne.

Vágyok rá, magányos vagyok, de tele gátlásokkal, félelmekkel, és bár nem vagyok ez a 0-24-ben depressziós típus, nem is mutatom ki ha épp az vagyok, de erősen megvan rá a "hajlamom", hogy nagyon mélyre zuhanjak.

Lényegében mondhatom azt is, hogy alkalmatlan vagyok nemhogy a gyereknevelésre, de a társas együttélésre is.

Viszont nem ezzel kapcsolatban akarok kérdezni.

A leírtak ellenére azt esetleg eltudom képzelni, hogy egyszer majd összejön talán egy párkapcsolat, esetleg egy gyerek is, nem tudom.

Engem folyamatosan ezzel piszkálnak, havonta többször is, bármelyik testvérem bejelentette a gyereket, házasságot, párkapcsolatot folyamatosan megkaptam/kapom ezt a neked mikor lesz, már csak neked kell stb...szóval tényleg ez a jaj de jó, szuper, mindenki örül, majd megfagy a hangulat és: "neked mikor lesz?"

Kivétel nélkül.

Ez egyrészt nyomaszt is, mert ugye ez a saját kudarcom, én nem az vagyok aki "nem is akarok, nekem nem kell egyik sem", ugyanakkor ha nem lenne társadalmi elvárás akkor sokkal könnyebben elviselném az egyedüllétet.

Ha úgy hozná az élet, hogy összejön akkor az nem azért lenne mert ők akarják.

Viszont mégis benne van, hogy "tudat alatt belekényszerítenek" majd egy rossz kapcsolatba, esetleg egy becsúszott gyerekbe.

Mert ha találok valakit akivel x időre boldog vagyok, az nem fogja azt jelenteni, hogy ő az igazi, de sokkal jobban fogom majd akarni ezt az egészet mint amennyire az racionális lenne esetleg.

Szóval attól félek, hogy majd nem tudnám felelősségteljesen átgondolni ezt az egészet mert fontosabb lenne a megfelelni akarás mint az, hogy tudjam valóban ezt akarom e.

Jóba vagyok a családommal, szeretek a rokonokkal is együtt lenni, de sokszor csak azért nincs kedvem mert tudom, hogy jön ez a kérdés, és ez egyrészt kellemetlenül érint, másrészt sokszor megvetést érzek benne.

Érdekelne hogy ki mit gondol erről a kérdésről, és ha esetleg valaki végig olvasta az érvelésem az is érdekelne, hogy szerinte jól látom e, vagy katyvasz van a fejemben?

Szubjektív kérdés lévén senkit sem fogok lepontozni, akkor sem ha nem azt írja amit én szeretnék olvasni.