Titeket tudtak segíteni anyagilag a szülők?

Nekem nem kellett segíteni, mindent saját erőből értem el. 18 évesen költöztem el otthonról, nő vagyok.

Az öcsém kapott egy budapesti lakást anyumtol, ott kezdte el az életét.

Feleségemnek hozományul adtak egy "fél" lakást úgy a szülei, hogy a bankhitel kb. fele ki volt fizetve és a fennmaradó kb. 7M-et nekünk kellett végtörleszteni. Kb. 7-8 évvel később tavaly 25M-ért adtuk el a lakást, és a saját megtakarításunk mellett ez volt az önerő a családi házhoz.

Így támogattak minket, de enélkül is meg tudtuk volna venni a házat, csak több hitelt kellett volna felvenni.

Anyám minimálbéres, apám segélyes alkoholista volt aki a maga pénzét elverte így egy fizetésből éltünk 4-en.

A lakás érdekes téma. Nem, hogy nem támogattak benne, hanem egyenesen azt érzem, hogy hátráltattak.

Utólag azt látom, hogy mindig az volt a cél, hogy én nehogy elköltözzek, maradjak ott közöttük vidéken, stb.

Pénzügyileg is analfabéták. Anno mondtam, hogy vegyünk lakást. Nyilván kaptam hideget-meleget. Mindig a kifgások jöttek. A hitel rossz, hitellen nem veszünk, hátha lentebb mennek az árak. Mindig volt kifogás, hogy most a nyugdíjba meg ebbe és abba megy és majd ott lesz ha kell.

Volt 1-2 millió megtakarításuk, akkoriban 6-8 volt egy 1,5 szobás kis lakás. Plusz nem nekem kellett volna szobát bérelni, hanem tőlem bérelhettek volna.

Aztán a fidesz elvette a magánnyugdíj pénzeket, így bukták a megtakarítást de legalább lakást se vettünk.

#27 Igen, tudom, én vagyok a mocskos, retkes, szar féreg.

Akkoriban is aki tudta ingatlanba mentette a pénzét.

Anyámék meg mindig csak ültek rajta és mindig azt mondták, hogy "jó az, ha van" "bármikor kellhet".

Aztán bármikor ha kellett volna, arra is csak azt mondták, "jó az ha van, most nem nyúlunk hozzá".

Aztán ment az egész pénz a levesbe. Miközben a legtöbb ismerősömnek egyetem végére kifizetett lakása volt.

Átlag felett kerestek a szüleim mindig is, és állításuk szerint most (52 évesek) egy megb.szott forintjuk nincsen. Én 30 éves vagyok, gyűjtök önerőre, nyelvvizsgát, jogosítványt stb. magamnak fizettem, egyetem mellett végig dolgoztam.

Szóval nem, nem kaptam semmit és nagyon valószínű, hogy nem is fogok.

Remélem, viszont cserébe teszik valahova félre maguknak a pénzt nyugdíjas éveikre, mert én is eképp fogok hozzájuk állni majd. A tisztánlátás végett: évente bútorcsere, napi egy doboz cigi, annyi cipő, meg ruha, hogy folyik ki a szekrényekből és a padláson is halmokban áll, két autó, mértéktelen ételpazarlás stb. megy náluk.