Mi lesz velem? Annyira félek.
21 éves lány vagyok, sajnos erősen depressziós és pesszimista életvitellel.. Sosem volt még barátom, nem vagyok se csinos, se szép és van pár dolog amit csak a saját akaratomból nem tudnék megváltoztatni. Csak a szüleim vannak nekem, édesanyámhoz nagyon kötődök, de édesapámmal élek a válásuk óta, Őt is nagyon szeretem. Nagyon fáj, hogy nem édesanyámhoz mentem amikor elváltak, de akkor gyerek fejjel még nem tudtam elfogadni az új barátját és az új életét ezért apukámmal maradtam. Anyát ez eléggé megviselte lelkileg, ami miatt a mai napig bűntudatom van, mert tudom hogy sokkal többet érdemelne, mint amennyit kapott az élettől. Nem mondom hogy boldogtalan, de nélkülem nem teljes az élete és azt az időt már sosem tudjuk visszahozni és ez nagyon fáj. Apukámmal nem ilyen erős a kapcsolatunk, de nem akarom egyedül hagyni őt se. Anyának van új családja, de apa barátnője nem lakik velünk.
De a lényeg itt az, hogy rettentően félek attól mi lesz ha meghalnak a szüleim.. Ők vannak nekem egyedül és senki másra nem támaszkodhatok. Ha nem lesznek nem is tudom mi lesz velem.. Nem álmodozom párkapcsolatról, mert annyira gyűlölöm a külsőm hogy egyszerűen nem tudnék együtt élni senkivel, mert mindig azon járna az eszem hogy mennyire ronda vagyok. És az az igazság, hogy eléggé álmodozó típus vagyok, szóval olyan férfi akit el tudnék magam mellett képzelni, úgysem létezik! :) Tudom még fiatal vagyok, a szüleim sem idősek (Apa 44, Anya 42), de szinte mindennap eszembe jut, hogy mi lesz akkor ha ők már nem lesznek? Egyedül maradok és azt nem fogom túl élni.. Mit csináljak hogy ne legyek ennyire pesszimista? Gyűlölök élni, sose voltam még boldog. :(
válasza: válasza: válasza:"olyan férfi akit el tudnék magam mellett képzelni, úgysem létezik!"
Ha ezt így tudod előre, akkor tényleg kár próbálkozni! reméljük, hogy a szőke herceg egyszercsak kopogtat az ajtódon és majd ő megment, neked semmit nem kell tenned, hiszen úgyis felesleges, anélkül is valóra válnak majd az álmaid, csak egy varázspálca kell hozzá.
Kislány ébredj fel, hagyd abba a rettegést, ha kell, kérj segítséget, menj el pszichológushoz, törődj magaddal, menj el fodrászhoz, vegyél pár új cuccot (ha kevés pánzed van, turkálókban is szuper cuccok vannak és sokkal egyedibbek is mint a plázákban). Mindent ráfogsz arra, hogy te úgyis csúnya vagy, úgysincs önbizalmad, úgyis depressziós vagy, úgysem elsz olyan pasi aki neked jó. De így te kinek leszel jó szerinted? Nem nagyon válogathasz a mesebeli hercegek között amíg ilyen a kisugárzásod és ennek semmi köze ahhoz hogy hogy nézel ki.
Bocs, hogy kemény vagyok és nem pátyolgatlak, sajnálod te éppen eléggé magadat, csak szeretném, hogy felébredj végre!
válasza:Se szép, se csinos és még pesszimista is, ez a legrosszabb kombináció. Nem sok önbizalmat kaptál otthon, sajnos.
De azért van egy pozitívumod: a fiatalságod! A következő 10-15 évet ki kell használnod, míg nem lesz késő.
Legyél talpraesett, tanulj, szerezz barátokat, akikkel egymást segítitek a nehéz helyzetekben. Te segítesz nekik, ha kell, ők meg neked, ha kell. Muszáj lesz, ha magadra maradsz egyszer.
Az újonnan megismert emberek is megszépíthetik az életet, ha nehéz is elhinni. Nyitottnak kell lenni erre.
Sok sikert! Minden jóra fordul!
válasza:Mi az amin nem tudsz változtatni? Van valami fogyatékosságodpl.?
Hajadon, sminkeden, öltözködéseden, alakodon tudsz változtatni kevés pénzből is, ha a pénz a gond. Nem tudsz vagy nem akarsz változtatni? Az sem baj, ha nem akarsz változtatni, csak akkor ne azt mondd, hogy nem tudsz.
Nem fogyatékosság, elég kellemetlen dolog nem szeretném leírni. Sok kezeléssel változtatható és javítható dolog, de a végeredmény egyáltalán nem biztos és nem is olcsó mulatság.
Amúgy köszönöm mindenkinek a válaszokat és a biztatást.
válasza: válasza:Pár dologban hasonlítunk:) Utálok vásárolni, kb. félévente egyszer számon el rá magam, de akkor igyekszem több dolgot beszerezni, ami jól passzol egymáshoz. Rátaláltam egy kedvenc turkálómra, ha oda időnként beszabadulok, egyszerre beszerzek jónéhány ruhadarabot és mivel olcsó, így anyagilag sem vág földhöz. A fodrásszl ki lehet kergetni a világból ezért félévente járok hajat vágatni, de akkor lyanra hogy én is rendben tudjam tartani. Megtanultam sminkelni, jó krémeket szereztem be, hogy minél ritkábban kelljen kozmetikushoz menni. A kozmetikumaimat kb. 3 havonta egyszer szerzem be (ennyit kibírok az illatszerben) vagy katalógusból rendelek, mert a kozmetikusokat nagyon szeretem, csak épp vásárolni utálok. Van rajtam pár kiló plusz, de lusta vagyok mozogni, ezért nem is nyüszítek, hogy nem tudok fogyni, mert tudnék, ah akarnék, de nem zavar, nem olyan sok.
Pasiban én sem alkudok meg, soha nem volt azért barátom, hogy csak legyen valaki. 30 évesen találtam meg az igazit, de nem is panaszkodtam, hogy nincs barátom (volt közben, amíg rá nem jöttem, hogy nem ő az igazi).
Igen, a hozzállásodon kell változtatni, tdom, hogy nem könnyű, de még mindig nem látom, hogy mi az amin nem tudnál változtatni, ha akarnál. A szüleid elvesztésétől is azért rettegsz, mert nem bízol abban, hogy nélkülük is képes vagy élni. Pedig ha tanulsz, dolgozol, akkor miért ne tudnál. Persze szörnyű leene elveszteni őket, de nem ez a fő problémád, hanem hogy magadat utálod.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!