Áldozatok fel magatokat?? Sajnalom őket anyagilag ott hagyni.

Mondd el nekik amikor mindenki együtt van, hogy lassan időszerű lesz, hogy saját családot alapíts és elköltözz, ennek megfelelően kezdjenek el gondolkodni rajta, hogyan fognak több jövedelmre szert tenni, mert onnantól te nem fogod tudni őket támogatni.

Biztosan lesz mosolyszünet, de amikor valaki piócaként lóg az emberen, erőszakkal kell leválasztani. Más, ha saját hibáján kívül rászoruló, akkor segíteni kell megoldani a helyeztet (ott sem a pénzt önteni befelé, annak nincs sok értelme).

Ebből a brancsból egyedül a nővéred gyereke számítana nekem.

Én elköltöznék és családot alapítanék. A kislánynak meg vennék ruhákat, iskolaszereket stb, amire szüksége van, kifizetném valamilyen különóráját stb és néha elvinném magunkhoz hétvégére. Ennyit tudsz érte tenni, a többieket meg oldják neg az életüket.

Egy darabig én is naivan tetszelegtem az őrangyal szerepben, de ha valami, azt megtanultam belőle, hogy olyanon segíteni, aki magán sem akar segíteni, nem lehet. Ha mégis erőlködsz, annak az lesz a végereménye, hogy előbb-utóbb közösen fogtok kuksolni az ő személyes verme alján.

Ha nővéred még erőfeszítést sem tesz arra, hogy egy jobban fizető állást keressen, anyud meg meg sem akar gyógyulni, akkor neked nincs mit tenned.

Felnőttek vagytok majdnem mindannyian. A saját életetekért és magatokért tartoztok felelősséggel. Te tartozol magadnak annyival, hogy elgyere onnan és elkezd felépíteni az életed a pároddal.

Nehéz lehet kiszakadni, feldolgozni. Ha ez gondot okoz, eszélj erről valakivel: pároddal/barátnőddel. Ha ez sem elég, esetleg pszichológushoz sem árt fordulni.

Szedd össze magad!