Nők, akiknek elfoglalt a férje! Tudatosan vállaltad, hogy neked kell több áldozatot hozni a kapcsolatért?

nem tudtam, h ez lesz, így nem is tudtam tudatosan vállalni. nincs szó arról, h megbántam v nem bántam meg, szeretem a férjemet és kitartok mellette, de ugyanakkor keresem a kitörési pontokat, mert nem akarok így élni és őt is bátorítom arra, h próbáljon meg vmit változtatni a helyzetén, mert nekem nem megy így hosszú távon.

Én soha nem tudnék egy olyan kapcsolatban élni, ami nem egyenrangú.

Sosem adnám fel a karrierem más valakiért. Nem létezik az a párkapcsolat, ami ilyen áldozatot megér. Önmagunkat nem tagadhatjuk meg.

Véletlenül alakult úgy, hogy most hosszabb időre itthon maradok, gyerekeket akarunk, és ő keres jobban, természetesen én maradok itthon. De: nem mondtam le arról, aki vagyok. Tanulok, fejlődöm, míg itthon vagyok, és ő is kiveszi a részét a házimunkából, nem vagyok házicseléd. Meg lehet ezt is oldani intelligensen és normálisan. Az hogy egy nő életében eljön az a pár év, amikor otthon van a gyerekekkel, nem jelenti, hogy megállt az élete, feladta, ami ő valójában és beállt szolgálni egy férfi mellé! Csak meg kell szervezni az életet, és olyan dolgokat választani, amik boldoggá tesznek ez idő alatt is. Az alkalmazkodás pedig mindig kétoldali kell, hogy legyen. Különben tényleg meg lehet bánni. Költözni én költöztem, Budapesten több a lehetőség, mint egy vidéki kisvárosban. Ezt is a józan ész döntötte el.