Esküvő családdal?

Hát hello így két év után, hátha valaki elolvassa.

Tavasszal eljegyeztük egymást. Mindketten külön újságoltuk el a hírt a szüleinknek. Az én családom nagyon örült nekünk, párom mesélte hogy ott senki nem mert megszólalni, mindenki az anyját nézte, aki szomorúan konstatálta hogy tehát nem az exét veszi el..(????)

Találkozni akart velem hogy megbeszéljük a dolgokat, találkoztunk, beszéltünk, nagyjából jól alakult.

Annyi kiderült, hogy neki nem elfogadható az hogy ha azt mondja a fiának hogy menjen, akkor nem megy mert valamiért nem tud. Igenis mindig rendelkezésre kell állnia, mert tartozik neki ezzel. Elsősorban ők a családja, nem én

Igen, így kimondta.

Úgy voltam vele hogy ezt majd még kell tisztázni amikor aktuális, de oké, felvehetjük a kapcsolatot, egészen jól alakult.

Az esküvőt mi álltuk volna, igaz így polgári esküvőt tartottunk volna, szűk körben, szülők, tesók, azok családjai, és pár közeli barát. A szüleim és párom szülei is beakartak szállni pénzzel, csak legyen egy kicsit nagyobb, "Adjuk meg a módját". Megbeszélések után, hogy köszönjük az anyagi támogatást, amit akkor fogadunk el, ha megértik, hogy ez esetben is mi szervezzük olyanra amilyenre mi szeretnénk, (ezt mindenki elfogadta), megszerveztük. Egy kis délutáni összejövetel, egy ősfás réten, vendégházzal, svédasztalos, zene hangfalról, torta, bohém stílusban, magyarán nem kell szatén- bársony kombóban jönni, kényelmes nyáriruhás, kertiparty jellegű, meghitt, pár órás délutáni összejövetel.

Ennyi volt a fizetnivaló, minden mást "megoldottunk okosba". Mi csináltuk a meghívókat, sütit az hoz aki szeretne (sokan szerették volna, szabad kezet kaptak), magamnak csinálom a sminkem, a hajam, egy rokon mondta hogy ő szeretne lenni a fotós, az anyakönyvvezetőt mi intéztük, hogy helyszínre jöjjön (mi fizettük), ruhánk az lesz amink van.

Kibővítettük a vendéglistát, hogy a számunkra még nagyon kedves családtagok is ott lehessenek. Mindketten megírtuk magunk listáját, kit szeretnénk még hívni.

És elkezdődött. Az én családom nagyon támogató volt, legyen úgy, ahogy mi szeretnénk címen, de nagyon tetszett nekik minden.

Az ő családja fel volt háborodva, de sz*R, mi az hogy nem lagzi.

Párom anyja meg megmondta hogy ő is fizet, ő mondja meg onnan kit hívjunk meg. Meggyőzte a páromat a család egy másik ágáról, oké, nem tetszett a módja, de hívjuk meg őket is. Meg minden unokatestvér aktuális párját. Abba már nem mentünk bele, elmondtuk hogy ígyis szűken tartjuk. Nem engedett belőle, ami nem hatott meg, a meghívók az adott családi egységeknek lettek címezve. Nem én egyedül döntöttem el, átbeszéltük párommal mit szeretnénk, és ő sem akart engedni ebből.

Nagy botrány lett belőle. Ha a nem tudom kinek a barátja nem jöhet, akkor az az unokatestvér nem jön. Ha ő nem jön, nem jönnek a szülei sem. Mint egy dominó, a testvérein kívül mindenki ezzel kezdett fenyegetőzni. Én nem voltam ott, mert mindketten külön vittük el meghívókat. Azt mesélte mindenki nagyon fel volt háborodva, azt hajtogatták hogy én elnyomom, azt nem hallották meg hogy ő is így gondolja, így döntött. Az anyja szerint bedrogoztam valamivel hogy függjön tőlem és kényszerítem hogy ezt mondja.

Ez egy hete volt. Egy hét múlva esküvő.

Ketten felhívtunk mindenkit, hogy meghívás felfüggesztve, mert átgondoljuk, átszervezzük, szűkösebb lesz.

A szüleit is felhívtuk, hogy kisebb lesz, de számíthatunk e rájuk. Az anyja nehezményezte hogy ő nem szólhatott bele a szervezésbe, neki nem tetszik a kaja, mondjam le az ő részüket, majd ő főz a saját családjának, nem hitte el hogy nem a szüleim szervezték hanem mi, nem hitte el hogy ez a gyerekének tetszik, mert " nekem nem meri elmondani, csak bólogat". Megmondta hogy elértem a célom hogy összeugrasztottam a családot, kiszakítottam a fiát a családi fészekből. Megmondta mit gondolok, hiába mondtam el én mit gondolok, nem azt gondolom, mert ő tudja. Ha a párom is megszólalt, azt mondta, csak azért ezt mondja, mert mellettem nem nem meri kimondani amit igazából gondol. Szeretnék hogy ha boldog lenne, de nem jönnek el az akasztására.

Rossz volt, megdöbbentő, én le akartam mondani az egészet a fenébe, a párom semmiképp, mert szeretne elvenni és ez a legfontosabb. Szerinte ezek után nem igazságos hogy ha a családja nem jön, ezután a balhé után, az enyém se jöjjön. Úgyhogy minden meghívott maradt a családján kívül, úgy kellett napokon át rábeszélnem hogy a testvéreit azért hívja meg, ők ebben nem vették részt, és megmondták hogy szeretik, támogatják, ott lesznek, tök mindegy mit kavar a család. Belement. Felhívta a szüleit, hogy minden lefújva akkor, akik kiakadtak hogy mi az hogy nincsenek megjívva (???? Előtte megmondták hogy nem jönnek el ugye) a kisebbik tesója eljön, a nagyobbik nem, ha jöhetnek az én szüleim, mert így igazságtalan. (A szüleim azt mondták megértenék ha emiatt őket sem hívnák, akkor is szeretnék állni a bulit, tartsuk meg a barátainkkal) Barátom a családi mizéria után, nem akart már meghívni senkit onnan. Nem tudom az anyja mit mondott a családnak, mert mindenki fel van háborodva hogy milyen szemetek vagyunk, főleg én, mert ugye én kényszerítem erre a barátomat. Azt nem mondta el senkinek hogy megmondták hogy nem jönnek el.

Mindegy. Ez van.

Ha valaki ebben a cipőben jár, azt mondom nem bántam meg hogy megpróbálkoztam egy újrakezdéssel, de nem ítélem el ha valaki nem teszi. Jó próbálkozni, de nem minden áron. Van aki tényleg szimplán csak bolond, van hogy családostul.