Magamra maradtam? Nagyszülőt ápoltam aki meghalt 3 hónapja. Családdal nem vagyok jóban. Én voltam vele mindig.. Most egyedül érzem magam. Rokonoknál annyi volt a köszönöm hogy kaptam egy puszik és azt hogy kösz hogy vele voltál. többi lent.

24 vagyok.. anyám meghalt, apámmal soha nem jöttem ki, kettő testvérem van az egyik 16 a másik 27

Kamaszként elsőnek valaki megkapja azt hogy nincs anyja, otthon balhék vannak, iskolában ki közösítenek. Otthon elmondanak minden hülye fogyatékosnak! Igen és legyen mindezek után önbizalmad, barátaid, ötös átlagod meg munkád! "Úgy viselkednek ahogy szocializáltam őket" tudod hányszor szóltam nekik hogy mi meg otthon, hogy annak akinek MEGVAN KÖSZÖNVE MINDEN az hogyan bánik a nagymamával, miket mondott neki? ugyan azt mint nekem, hogy hülye kövér büdös stb... sokszor úgy kapott enni mikor én nem voltam hogy evőeszközt nem kapott, sokszor azt mondta neki az akinek meglett köszönve hogy szolgálja már ki magát nem gyerek már. Ha én ezt elmondtam akkor egy csomószor halottam telefonban elköszönés után hogy mondja a párjának hogy ilyet szólt hogy.. és akkor legyek befogadó meg mit tudjam én mi. Baj volt és legtöbbször levolt szarva. Akkor is baj volt mikor betegebb lett a mama.. akkor mi volt? Hát csak annyi hogy telefonáltam a korháznak hetvenszer, érdeklődtem stb.. és hajlandóak voltak megkérdezni hogy ki hívta a korházat melyikük mert csak annyit mondtak hogy egy unoka érdeklődött aki én voltam. És ez olyan rohadt meglepő volt nekik. Na erre mondtak annyit hogy kösz, nagyon kedves vagy. Miért kell meglepődni, olyan nagy csoda? Lehet hogy velük nem beszéltem mert már meguntam de nem jelenti azt hogy teljesen hülye vagyok.

Gyász időszak van.. igazán gondolhatnának arra hogy kinek milyen most ez az egész.