Magamra maradtam? Nagyszülőt ápoltam aki meghalt 3 hónapja. Családdal nem vagyok jóban. Én voltam vele mindig.. Most egyedül érzem magam. Rokonoknál annyi volt a köszönöm hogy kaptam egy puszik és azt hogy kösz hogy vele voltál. többi lent.

Dolgozol vagy tanulsz? Jársz emberek közé? Egyedül laksz vagy másokkal? Vannak barátaid?

Ha mindenkit "elmartál", több éve nincs velük közeli kapcsolatod, nem várhatod el, hogy gondolatolvasók legyenek és érdeklődjenek. Ha eddig azt kommunikáltad, hogy hagyjanak békén, inkább gondolhatják, hogy csak púp a hátadon velük beszélgetni, zavarnak téged. És mint írták, másokat nem tudsz megváltoztatni, csak a saját hozzáállásodat.

Részvétem. Borzasztó lehetett, amin keresztül mentél/mész, de szerintem büszke lehetsz magadra. Ezzel a tudattal, hogy ilyen erős vagy, kellene belevágnod a saját tempódban most egy új életbe. Legyél nyitott, de húzd meg a határaid, ugyanakkor legyél önkritikus is, és vigyázz arra, hogy az egy rossz minta, hogy megsértődsz olyasmin, hogy ha más nem teljesíti egy kimondatlan elvárásodat. Kommunikálj, azaz mondd ki, mit szeretnél, ne azt várd, hogy ha elfordulsz, fussanak utánad vagy ha hallgatsz, faggassanak. Ez egy játszma, amit biztos valakitől örököltél. Te ne vidd tovább, lépj át rajta, szakítsd meg és legyél őszinte és kezdeményező. Ha akkor se kapod vissza, na azon már meg lehet sértődni, vagy levonni a következtetést, hogy nem éri meg, ha nem kölcsönös, és végül megbocsátva elengedni az illetőt, hogy ne mérgezd magad.

És mindenképp menj közösségbe - kell a normalitáshoz, hogy sokféle embertől kapj visszajelzést arra, ki vagy te - és tedd magad újra hasznossá valamiben, amihez tehetséget kaptál. A gyász viszont sajnos még hosszú ideig veled fog maradni, jobb-rosszabb hullámokban, ennek ez a rendje. Boldogabb évet kívánok.

21 ez a hölgy már 24 évesen nem gyerek

(Gyerekeknek nem tanácsolunk párkapcsolatott van aki ebben a korban már felelősséggel anya)

Most az élet egész hétköznapi fájdalmát êli meg sajnos az életünk folyamán mimdanyían veszítünk el olyan embereket akiket szerettünk fontosak voltak minekünk

A gyász fájdalmas attól hogy ezt érzi bárki tudja hogy az eltávozott ember mit jelentett neki

Van hogy ápolva a sírig kel kísérni

Itt a hölgy megtett mindent ez adja majd meg a lelki nyugalmat ő tudja hogy mindent megtett nem kel várja az igazolást A saját lelki ismerete adja meg neki

Most viszont a munka a kötöttségek jelentik a kiutat

Nem véletlenül írom

Egyik tragédia ért a másik után

Szabad sírni tombolni

De fel kel állni ha még ez most szívtelennek tűnik

Itt láthatja hogy a bajba kire számíthat ha jól gondolom saját magára

Párkapcsolatot én nem javasolnék mert most nagyon sérűlékeny nehogy ezt kihasználja bárki

Inkább egy munkatársat kötetlenül beszélgetni szomszéddal beszélgetni

A lênyeg bármivel lefoglalni magát

Tudatósítani példás módon viselkedett megtett mindent amít lehetett

Sajnálom a veszteségedet mihamarabbi gyógyúlást!

24 éves vagy, előtted az élet.

A rokonaiddal jobb, ha jó a kapcsolatod, így tegyél róla, hogy ha mégis rossz lesz a kapcsolat, akkor annak ne te légy az okozója.

És sose várj hálát. Se gyerekeidtől, se rokonaidtól, se szüleidtől.