Kinek adnátok igazat ilyen helyzetben? Én úgy érzem személy szerint, hogy ebben a helyzetben nagybátyámnak, de érdekelnek a vélemények.

Senkinek es mindenkinek igazat adok.

En mar olyan oreg vagyok, hogy anno se telo, plane mobil nem volt, nemhogy internet. Tehàt kb. az utolso szemelyes talalkozaskor lehetett megbeszelni, hogy legkozelebb ki es hova es mikor megy. En vartam buszvegallomason edzotarsat, 2 buszon nem volt fent rohanhattam edzesre, de volt aki nem vart, ha az illeto percre pontosan nem ert oda.

Tehat regen sokszor beallitottak sok helyre varatlanul es mar akkor is volt akit ez nem zavart volt aki meg kiakadt.

Mai vilagban persze ha nagybacsinak is van okosteloja es net is rajta es nezegeti is 5 percenkent a mobiljat, akkor mondjuk lehetett volna rekuldeni egy uzenetet, hogy igyelj epp erre jarunk radneznenk 5 percre es akkor nagybacsinak van ideje bebujni a szekrenybe, leereszteni a redonyoket es nem ajtot nyitni vagy felvenni egy tiszta polot es probalni orulni es kitalalni kifogast miert is tessekeli ki a varatlan latogatokat.

Meg persze a nagbacsi is azet eleg taplo abban az ertelemben, hogy ha neki anyuddal volt nezetelterese, azert teged es a tesodat miert kell buntetnie? Akár orulhetett is volna, hogy eszebe jutott a tesodeknak, hogy ha mar ott jarnak benezzenek hozza.

Persze tesodek is nem tudni mit adtak elo a nagybatyadnak, hiszen van aki siman paraszt es ugy gondolja ha valakit megtisztel a szemelyevel, akkor mar tortat is kell kapnia azonnal, mindegy milyen varatlanul erkezik vagy van, aki mentegetozik, hogy varatlanul es felajanlja azt is, hogy akkor ok lemennek beulnek valahova es ott megvarjak a meglatogatott szemelyt vagy latva a nem oszinte orulest maguk dobnak mentőövet a meglatogatottnak valami olyasmivel, hogy figyelj tudsz valahol egy ilyen olyan uzletet, mert el kell mennunk venni vagy egy bufet, mert el kell menni enni es max feldobjak, hogy tartson veluk a masik is.

Anyukad siman haragszik a testverere, ha szivesen latta volna tesodekat, akkor is baja lenne vele, akkor meg kepmutatonak mondana. Tesodek biztos tanultak az esetbol, valoszinu legkozelebb ha arrajarnak vagy nem igy ugranak be vagy gondosan eltitkoljak, hogy ott voltak.

Amugy mas csaladokban az a gyakoribb, hogy a messze lako rokonok azon sertodne meg, ha arra jar valaki, hogy az miert nem ugrott be akar csak 5 percre is, mert mekkora sunyi, hogy ott jar a kozelben, de le se izeli😀

31 En szeretem, ha jonnek hozzank, akar varatlanul is, de en is volt mar, hogy elbujtam bizonyos latogatok elol, mert nagyon nem volt hozzajuk kedvem (gyerekkoromban).

Viszont en mar kulturaltan el tudom mondani barkinek, hogy jokor vagy nem jokor jott es minden estere van nalam tartalek keksz es udito, meg egy jo kifogas, ha valakit szeretnek "kidobni".

:-) :-)

Utálom, ha hozzám váratlanul állít be valaki.

Régen, fiatalon feszengtem, ma már simán nem nyitok ajtót.

A legemlékezetesebb esetem az volt, hogy a felnőtt unokatestvérem és az anyja, aki a nagynéném, Felvidékről - akiket személyesen talán 5-6 évenként láttunk - egyszer csak az ajtóban álltak és csengettek.

A történethez hozzátartozik, hogy nekünk is és nekik is volt vezetékes telefonunk, a budapesti utcákon meg szinte 20 m-ként volt telefonfülke.

Én akkoriban napi 10-12 órákat dolgoztam két munkahelyen, mert egyedülálló anyaként még az idős apámat is segítettem.

Hétvégén meg beleálltam a háztartásba, szombat reggeltől akár vasárnap estig.

Éppen heti mosásban lettem volna - és szégyen vagy nem szégyen - de én a szennyest ledobálom a habtiszta fürdőszoba kövére és ott csinálok szín/anyag szerint kupacokat.

Előtte kirámoltam és kimostam a hűtőt, ami kikapcsolva, nyitott ajtóval száradt/szellőzött, a benne levő cuccok egy gyerekkádban, buborékos fóliával bebugyolálva dekkoltak a fürdőben a nagy kádban.

Én egy kinyúlt, a napi takarítástól már kétes tisztaságú hosszú pólóban ugráltam a millió dolgom közepén, lógó hajjal, izzadtan.

Erre csengetnek.

Voltam akkor még annyira hülye, hogy beengedtem őket, igyekeztem udvarias pofát vágni, leültettem őket, főztem kávét, hogy kaptak e még valamit, arra már nem emlékszem.

Iszonyú hosszúnak tűnt ez a látogatás, aztán végre elmentek, nagyjából 2 óra múlva.

Aztán meghallottam egy másik rokontól, hogy milyen borzalmas állapotok vannak válunk, hogy a fürdőszobában halomban áll a földön a szennyes és nincs mit ennünk, mert a hűtő üresen, nyitott ajtóval állt.

Azt hittem agyvérzést kapok ott helyben!

A slusszpoén az, hogy rá 1-2 hétre jött valami pénz egy harmadik rokontól, egy levél kíséretében, amiben némileg élesen közli, hogy havonta fog ennyit küldeni, hogy apukám - akivel együtt éltünk - ne éhezzen.

A pénzt szó nélkül visszaküldtem, senkinek nem magyaráztam semmit, de én azóta sem engedek be senkit váratlanul, sőt ha ilyen történetet hallok/olvasok, akkor rögtön baromi ideges leszek.

Hozzátenném, hogy egy budapesti belvárosi, 3 szoba+hallos lakásban laktunk, nem is rossz anyagi körülmények között, miközben én rend és tisztaságmániás voltam/vagyok és környezetünk mindig is kenterbe verte bármelyikükét. Akkor is és most is!