Most én tényleg ennyire el vagyok késve?
Azzal a dologgal fordulok hozzátok, hogy például az én környezetemben egy csomó velem egy korú nőnek már férje, családja van. Én viszont még úgy mondd sehol se tartok. 26 éves múlottam és még csak 1 év múlva fogok menni a főiskolára (remélem, ha sikerül a felvételi). Párom jelenleg nincs, nem rég lett vége a kapcsolatomnak.
Úgy érzem, hogy én még élni szeretnék, azaz egy héten többször eljárok a barátaimmal ide-oda. Nem szeretnék beszürkülni és úgy élni mint egy 60 éves. Ezzel ellentétben meg az én környezetemben minden 24 és 25 éves lánynak már gyereke van. Úgy vélem, hogy ők meg engem tartanak cikinek, hogy még egyedül bóklászom és még a gyerek gondolata sincs benne egyenlőre a jövőképemben.
Nos, szerintetek?
Kort és nemet kérek! :)
válasza:31 N!
Nem értem mi bajod van a válaszommal. Pont az ellen táborba tartozom, aki azt vallja hogy mindenki éljen ahogy neki tetszik, ne úgy ahogy más elvárja. Te mégis mindkét tábor véleményébe belekötsz. (az meg hogy kicsit nyers voltam, bocs, de már tényeg elegem van az ilyen kérdésekből).
Az élet arról szólna szerintem, hogy megtanulunk önállóan döntéseket hozni, amiért vállaljuk a felellősséget!
A gyerek kérdés pont egy ilyen dolog! Nem azért kell gyereket szülni mert a szomszéd azt mondta! Aztán meg már ha ott a gyerek, akkor bánkódhatunk, ja de bocs, hoppá hát igen, végül is van kit okolni! Hát mert a szomszéd mondta! Mert a társadalom elvárta tőlem! Még csak véletlenül sem én vagyok a hibás! Végül is tényleg ez a legkönnyebb!
válasza: válasza:Szerintem én nálatok sokkal rosszabb helyzetben vagyok ilyen szempontból. 26 éves nő vagyok és még csak barátom(mindkét értelemben) sem volt soha! Egyre cikibb az egész..
Szeretek egyedül lenni. Kifejezetten idegesít ha máshoz kell alkalmazkodnom, vagy hogy ha elhívnak ismerősök valahova, az nekem kb. fél évre elég "kiruccanásnak" számít.
Nem vagyok egy társasági ember. Iszonyatosan megterhelő órákig jópofizni és eljátszani, hogy én is egy társasági lény vagyok.. a vége mindig az hogy elvonultan ülök és nézek magam elé. Amit utána később megbánok, és azt gondolom hogy mért nem voltam képes kibírni azt a pár órát! Azért nap közben szeretek egy kicsit beszélgetni, de mivel ezeken az összejöveteleken elbukom, így kevesebbet is szólnak hozzám..
Elég rossz amikor mindenki sajnálkozik rajtam és kérdezgetik hogy van-e már valakid?
Viszont a pozitívum:
Elvégeztem az egyetemet és jól fizető állásom van(szeretem is). Már összehoztam egy szép kocsira valót és most épp egy amerikai utazásra készülök, erre spóroltam ebben az évben. Ha családom lenne, akkor nem engedhetnék meg magamnak ilyesmit.
Most úgy vagyok vele, hogy megpróbálom kiélvezni hogy a magam ura vagyok és arra költöm v. gyűjtöm a keresetem amire nekem tetszik.
Aztán ha esetleg jön valaki fehér lovon...egye fene.
Viszont a problémám az hogy én szeretnék gyereket!
Bár mint mondtam szeretek egyedül élni de azért azt elismerem hogy így gyerek nélkül nincs igazi célja az életemnek.
A gyereknek pedig apa is kell, szóval így ettől a gyerek dologtól is egyre messzebbre kerülök..
Ha nem lenne ez a szeretnék gyereket dolog, akkor egész jól eléldegélnék, de így borul minden...
válasza:
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!