Most én tényleg ennyire el vagyok késve?

Bocs, de már annyira elegem van az ilyen kérdésekből!

25 éves vagyok. Nincs barátom, se gyerekem. Nem is akarok.

DE KIT ÉRDEKEL, HOGY MÁS MIT GONDOL????

Szerintem 25 éves korra már meg kéne tanulni, hogy nem számít más véleménye!

Mindenki éljen úgy, ahogy neki jó.

31 éves vagyok mindjárt, van párom de gyerekünk még nincs bár mostmár lassan szeretnék.

Nem vagy lekésve semmiről.

26 évesen még eggyáltalán nem aggódtam ilyenek miatt.

Van egy barátnőm aki 36 évesen szülte az első gyerekét.

31/N

Az elöttem szólónak:

Azért vannak az ilyen kérdések, mert a társadalom mást vár el, és ezt a többi ember érzékelteti is velünk.

Tudod, szinte hetente megkérdezik emberek, hogy van-e már gyerekünk, vagy terhes vagyok-e már. És ha elmondom az érveimet, hogy miért nincs gyerekem, és miért nem akarok, akkor nem értik meg, és úgy néznek, mint ha az űrből jöttem volna.

Azt mondják, hogy majd ha a hasamban lesz a gyerek, akkor másképp fogok gondolkodni és érezni.

Persze, de mi van ha mégsem??

Én nem akarok úgy felnevelni egy gyereket, hogy érzelmileg ne tudok mindent megadni neki amit kéne. Nem akarok úgy terhes lenni, hogy "talán majd a hormonoktól megváltozik minden". Mi van ha nem változik??

Hány olyan ember van, aki felelőtlenül szüli a gyerekeket, aztán meg a kukába dobja?? Mégis mindenki meg akar győzni róla, hogy GYEREK KELL, mert az az elfogadott.

Ilyenkor elgondolkodom, hogy velem van-e a baj.

És egyébként ez az oldal azért jön létre, hogy beszélgessünk, és kérdezzünk. Mégpedig más emberek véleményét. Ha nem tetszenek a kérdések, akkor menj kapálni valamelyik farmos játékba.

Az előbbi 31/N

Bocsi, a kettővel elöttem szólónak.

31/N

Mindenki úgy éli az életét, ahogyan akarja.

Semmivel sem vagy elkésve. Ráadásul miből gondolod, hogy az a jó ahogyan ők élnek? Azért mert az a megszokott nem biztos, hogy az a legjobb is.

Ez a te személyiségedtől függ. Van aki már 21 évesen anya kar lenni és úgy boldog. Van aki 40 évesen szül csak gyereket, van aki soha.

Engem is mindig azzal nyaggatnak, hogy mikor lesz már gyerekem, mikor lesz lagzim, mikor lesz rendes barátom stb. És hogy mikor döntöm már el mi akarok lenni.

De nem érdekel, mert a pasival ráérek (volt már, csak most épp nincs senki akihez vonzódnék. akkor meg minek kezdeni bárkivel is ha nem érdekel...)gyereket nem is akarok, házasságot se igazán.

Vannak alkalmi munkáim, de ez nem úgy megy, hogy egyszercsak eldöntöm mi leszek. Olyat akarok csinálni, amit szeretek és amiben jó vagyok. Abban bízom, hogy ahogy egyre többet megismerek a világból jönni fog majd az érzés, hogy mit szeretnék kezdeni magammal.

Ha nem akkor van b tervem, de miért ugranék mindjárt a b tervre, amikor még van lehetőségem megvalósítani az a-t? Nem értem.

A fősuli nekem is kimaradt, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek céljaim. Azlért, mert mások mint az átlagnak attól még vannak.

én 24 éves vagyok, jövőre már babát tervezünk a párommal, van lakásunk, saját erőnkből, boldogok vagyunk, a buli nem a mi világunk max havonta 1szer!De attól h valaki házas, vagy a párjával él, még nem fog beszürkülni az élete!Én ugyanúgy eljárok a barátaimmal, élek a hobbimnak, semmi nem változott!

De valakinek a család a fontos van akinek a buli tanulás karrier!Ez igy van jól!

Sok siekrt a karrieredhez!

24/N

Ne foglalkozz senkivel, a piszkálnak, úgy élj, ahogy neked jó (kivéve persze a bűnözés :-) de ezt nem is kell mondani).

Ahhoz, hogy családod legyen, kell egy megfelelő társ, aki ezt vállalja veled, anélkül nem megy. 26 leszek, én nemsoká már diplomázok, de pl. nincs társam (volt, amíg nem bántottak minket), és csak azért, hogy legyen valakim, szerelem nélkül, nem fogok bepasizni. Lehet, hogy valakinek nem tetszik, legyen az ő baja.

Nincs lakásom, arra is még gyűjteni kell, nincs jogsim, mert nem volt időm megszerezni. Nem vagyok gazdag se. Na és? Másnak meg az nincs, ami nekem van.

Ismerek valakit, már elmúlt 30, de szegényt rendszeresen átrázták a pasik (legutóbb mikor már lett volna valami, akkor közölte a pasas, hogy nős, tehát csak szexre kéne neki...), és a munka terén se túl szerencsés (tanulmányi szerződéssel is megtalálták a módját, hogy megszabaduljanak tőle). Ez van.

Aki szerencsés, az örüljön a szerencséjének, de ne bántsa azokat, akik nem szerencsések.

Én 23 évesen diplomáztam az egyik legjobb nevű egyetemen, használható szakon. De nem lettem tőle boldogabb, 25 évesen beiratkoztam szakközépbe, hogy azt tanuljam, ami érdekel. Mellette szarul kerestem, épp csak megéltem belőle, de tanulhattam.

31 évesen ismertem meg a férjem, és ugyanebben az évben lett olyan munkám, ami leköt, amit imádok.

A gyereket 1-2 év múlva tervezzük.

33 nő, házas