Szerintem családban élni óriási szenvedés. Ezt más is így gondolja?

Nézd ha az a család összetartó és mindenki egyenlő bánásmódban részesül akkor nincs jobb a világon

Ha valaki olyan családban él ahol önös érdekek lehúzás megy és a maga érdekében beleszól egyik felnött a másik életébe azt már nem kel elviselni Az csapnivaló érzés

Sajnos én az utóbbihoz tartozom

Magam teremtem meg mindent nem kérek senkítől semmít és nem adok senkínek semmít Kivétel az idős anyukám!

Azért ne legyen család körűlöttem hogy az egész életemet megfelelési kênyszer vezérelje és anyagilag préselhető legyek

Én pedig úgy gondolom, hogy egy nagy családban lenne jó élni, ahol a közeli és távolabbi rokonok, szülők, nagyszülők, nagybácsik, nagynénik, unokatesók élnek együtt. Mondjuk egy hatalmas házban, ahol minden családtagnak megvan a maga élettere. Ahol el tudsz vonulni, ha akarsz, de mindig akad valaki, akivel beszélgetni tudsz, ha azt igényled. És, ha beteg a gyerek, mindig akad, aki ápolja, akkor is, ha bármi okból a szülő nem ér rá. Ahol a szenilis dédit sem kell otthonba vinni, mert mindig van valaki, aki figyelni tud rá, és ez nem mindig ugyanaz a személy, így senki nem fog kikészülni a tehertől, mert meg lehet osztani a családtagokkal. Biztos lennének kevésbé szimpatikus családtagok, de mindig lenne olyan, akivel megtalálod a hangot. Az ember alapvetően társas lény.

Tudom, manapság ez nem egy népszerű álláspont, de nem kellene, hogy így legyen.

Végül is, azzal a felfogással, hogy csak a szoros család, apa, anya, gyerekek éljenek együtt, megteremtjük magunknak a magányos öregkor rémét. Mert a dédelgetett babáink sem akarnak majd velünk élni felnőttként, és örülhetünk, ha néhanap elhozzák majd az unokákat.