Szerintem családban élni óriási szenvedés. Ezt más is így gondolja?

Ha a saját családom nézem, akkor fogalmazzunk úgy, hogy ha újra kellene kezdeni, akkor inkább felkötném magam, de nem élném le velük újra az életem első 18-20 évét.

Most felnőtt koromban el is vagyok egyedül.

Legtöbb ismerősömnek folyamatosan gondjaik vannak, folyton stresszesek, idegesek, családi, párkapcsolati problémák miatt.

És egyre többször kapom meg, hogy én élem a legjobban az életem, mert egyedül is megvan mindenem, azt csinálok amit akarok.

Ameddig el nem koltoztem a szuleimtol, addig en is ezt gondoltam. Pokol volt az eletem veluk.

Azota viszont mar hazassagban elek es 2 gyerekem van, boldogabb nem is lehetnek. Jo dolog a csalad es hala az egnek a gyerekeim is ezt fogjak megtapasztalni (remelem). Meg tunderi nagyszuloket, dediket is kaptak a ferjem oldalarol. Az en rokonaim nincsenek a kepben, de nem is baj.

Szr a családom, szóval az.

Alig vártam, hogy végre elköltözhessek és most már jó messze élek, ezért félévente-évente egyszer megyek haza. Akkor épp kibírható :D

Rossz családban rossz élni, jó családban meg jó.

Sajnos nem mi választjuk...