Szerintetek jól van az úgy, ha mindenki terhesen kihasznál, rosszat akar nekem, tönkretesz???

Hát még haragudj, kérdező, csak ismételni tudom magam: megérdemled a sorsod. Komolyan. Olyan élettelen vagy, hogy beillesz ebbe a degenerált családba.

1. A pasid olyan hülye, hogy hagyja kihasználni magát a pereputtynak.

2. Te úgy dolgozgatsz, hogy sosem kapsz fizut, szerinted ez rendben van, és még még se nézed, bejelentettek-e, pedig ez alap dolog manapság, pláne, ha sumákolnak.

3. Képes vagy beköltözni egy ilyen semmirevaló család nyakára ahelyett, hogy a férjedet vennéd rá, hogy költözzetek külön.

4. Nincs egy forintotok sem, mert életképtelenek vagytok, és akkor erre vállaltok egy gyereket, hadd legyen neki is szívás az élete köztetek.

Az az igazság, hogy ti vagytok rászorulva az ő családjára, vagy mehetnétek az utcára.

De egyébként, úgyis egyértelműen kamu a kérdés. Tudom, hogy léteznek hülye emberek, de ennyire hülyék, akik még teszik is a naivat, mintha nem értenek, mi a probléma, na ilyenek nincsenek.

Mit kellene segítenünk, de őszintén?! Rettenetes helyzetben vagy, de rajtatok kívül senki nem tud mást mondani, minthogy “szegény ti”.

Nem tartanátok itt, ha nem vállalnátok babát ilyen körülmények közé. Meg kellett volna gyerek nélkül is tárgyalnotok, hogy tarthatatlan állapot, hogy párod tartja el az egész családját. Aztán ott a lakhatás… ott laktok az ő családjuknál! Akkor most ki szorul rá kire végülis?!

Csak nekem volt zavaros és kusza maga a kérdés is?

Rátok sem nyitják az aztót, de a párod családjával egy fedél alatt éltek? Ünnepek alatt adtok "főtt kaját" másoknak: akkor most ugye együtt éltek a párod családjával, ezt azt jelenti, hogy közösen főztök, te főzöl, ők főznek? Egyáltalán mit takar a kihasználás? A párod családjából csak ő dolgozik és kiveszik a zsebéből a pénzt? Vagy ő vásárol be a családnak élelmet? Vagy kérnek tőle pénzt dolgokra? Vagy csak be kell adnia a részét neki is a rezsibe?

Az már egy másik fejezet, hogy ami leszűrhető is a szövegből, az a nyomorúság némi előrelátással és gondolkodással elkerülhetőnek tűnik számomra.

Én például külön élek a páromtól, még a szüleimnél, ahogyan a párom is. Mivel nekünk sincsen pénzünk még külön költözni, ezért dolgozunk és arra gyűjtünk. Olyan helyre, ahol nem jelentenek be és nincs papírom róla, hogy mikor, mennyi fizetést kapok, el sem mennék interjúzni. Amíg nem sikerül összespórolni, hogy külön költözhessünk, eszembe sem jut, hogy gyereket vállaljak. Csak az jár a fejemben, hogy szeretnék egy külön lakást, ahol együtt élhetünk és azt berendezni. Ha az megvan, esetleg egy autót, az nem árt, ha akad egy háztartásban. Ha már az is lenne, akkor esetleg egyáltalán eszembe jutna gyerekre gondolni, de azt is csak akkor, ha sikerülne annyi összeget félretennem, ami adna egy bizonyos anyagi biztonságot, hogy ha valamire hirtelen kellene nagyobb összeg (orvosi kezelés, taníttatás, bármi), akkor legyen. De addig semmi képpen.

Az én környezetemben sincsen sok megértő és kedves ember: egyszerűen van, akivel nem érdemes vitába folyni, vagy egyáltalán kommunikálni, őket gondosan elkerülöm a saját lelki békém megőrzése érdekében. És véletlenül sem jut eszembe azon siránkzni, hogy miért nem oldja meg a bajaimat más. Helyette azon gondolkozom, mit tehetek én a dolog érdekében. Vagy mit nem: néha rengeteg problémát megold az is, ha bizonyos emberekkel kerüli az ember az érintkezést. Pénz kell? Elgondolkozom azon, hogyan tudnék gyorsabban fejlődni szakmailag, hogy többet kereshessek, esetleg milyen lehetőségeim adódnak a túlórázásra. Lelkileg is sokkal reménytelibb, ha valaki így gondolkozik, ahelyett, hogy azon siránkozna, mi minden rossz, aminek egy részét némi előre látással kétségtelenül önmaga is megakadályozhatta volna...

Erre mondják, hogy segíts magadon, Isten is megsegít!

Mondjuk én a pasikat sajnálom a legjobban, a családja mellé még évekig te is tarhálni fogod. Tavalyi vetélésednél nem jött elő ez a probléma? Miért nem kerestél valami normális munkát, amiből legalább egy albérletre futná? Annak a családnak a házába szülsz? Egyáltalán ilyen helyzetben miért kellett feltétlenűl gyerek, mi lesz, ha a pároddal megromlik a kapcsolatod, mész a híd alá a gyerekkel?

Sajnálom, nem bántani akarlak, de épeszű nő nem vállal ilyen helyzetben gyereket.