Errol a sziturol mit gondoltok? 19 evesen féléves kapcsolatban eljegyzés.

#21 "stabil parkapcsolatom van tobb eve, ahol szeretnek gyűrű nélkül is"

Gyűrű nélkül is... és? Te vagy valami etalon? Ha neked valamiért lenne gyűrűd, mondjuk a palid szeret és elhatározta magát, ad egy gyűrűt, akkor kevésbé lenne stabil az a párkapcsolat?

Valamiért ehhez a nőhöz méred magad. Valami gond lehet nálad, ha annyira stabil lenne az a párkapcsolat, ha annyira egyértelmű lenne a bizalmad a barátoddal szemben, akkor nem is vennéd észre a dolgot. Ha mégis, mert szembe jön, akkor örülnél más örömének. Ha ez sem, hanem acsarkodsz a gyakorin és jó szívvel (muhaha) aggódsz, hogy kiröhögik a leányt ott a te készülékedben valami zavarja a műsort. Ennek nézz utána magadban, őszintén, nekünk vadidegeneknek nem kell bizonygatnod, hogy téged jobban szeretnek mint a gyűrűs luvnyát a fészbukinstagrammról.

Azért valljuk be manapság, amikor 19 évesen épphogy csak érettségizik az ember, és jellemzően még akkor is messze van az önálló, felnőtt élettől (különösen, ha továbbtanul), valamint az egész világ a pörgésről szól és minden eldobható, igencsak korai 19 évesen fél év után házasságot tervezni. Kevés kapcsolat van, ahol a felek ennyi idősen, ennyi idő után már készen állnak erre, és nem csak a fényes felszínt látják. Igazán ritka sajnos az is, hogy az ember azzal legyen mondjuk 29 évesen, akivel 19 évesen volt, hiába dúlt akkor a szerelem.

Anno 19 évesen a barátom gondolkozott az eljegyzésen, mi akkor másfél éve jártunk együtt. Annak ellenére azt mondom, hogy ez egy elhamarkodott és korai döntés lett volna, hogy azóta is együtt vagyunk, és végül (5 évvel később) a menyasszonya lettem. Óriási különbség van aközött, hogy éretlen fejjel az első fellángolás ideje alatt egy grandiózus gesztussal azt mondjuk, hogy ez a szerelem örökké fog tartani, vagy hogy éretten, nyugodtan, a másikat ismerve felelős döntést tudunk arról hozni, hogy életünk végéig tenni akarunk azért, hogy szeressük a másikat. És ez utóbbi nekem sokkal többet ér.