Szerintetek mennyire lesz így a kapcsolatunk tartós hosszú távon?
4 éve ismerkedtem meg a jelenlegi párommal.Nagyon jól elvagyunk,jegyben járunk együtt tervezzük leélni az életünket.Viszont van itt egy kis gond ami engem valahogy nem hagy nyugodni.Nem szeretnék gyereket sem most sem később.Lehet hogy ezért néhányan most elég szép véleményt fognak rólam alkotni de hát ez van.
Mindig úgy voltam vele hogy aki erre született és van akinek egyszerűen nem szabad gyereket a kezébe adni.Hát én az utóbbiba tartozok.Képtelen vagyok akár odaköszönni is vagy megfogni egy gyereket.Nem tudom miért egyszerűen elhuzakodom az egésztől.Igazából férjhez menni sem szeretnék de úgy vagyok vele hogy ez még "belefér" és a páromért megteszem,mert neki minden vágya az esküvő.
A párom ezt megértette (úgy ahogy).Amikor eljegyzett akkor már tudta hogy állok ezzel a "gyerek-témával".
Ő is mindig azt mondja hogy nem szeretne gyereket mert nem lenne hozzájuk elég türelme,de mégis amikor úgy néha felhozódik,egyszerűen látom rajta hogy később Ő nagyon is szeretne legalább 1 gyereket.Amikor rákérdezek tagadja.
Oké,hogy nem tudom hogy fogok gondolkodni majd 5 vagy 10 év múlva,de eszem ágában sincs megváltoztatni a gondolkodás-módom és kitartok amellett amit elhatároztam.
Szerintetek ez mennyire lesz nagy baj hosszútávon?
Tönkreteheti ez a kapcsolatot?
23/N
"Oké,hogy nem tudom hogy fogok gondolkodni majd 5 vagy 10 év múlva,de eszem ágában sincs megváltoztatni a gondolkodás-módom és kitartok amellett amit elhatároztam. "
Nekem sem volt eszem ágában sem gyereket szülni 23 évesen, 7-8 év múlva már annál inkább.
Ne görcsölj rá erre a témára nagyon. A nők 95%-ának eljön az életében az az időpont, hogy szeretne gyereket, hacsak nem köti ehhez valamilyen trauma az élete során, ami miatt nagyon ellenzi. Biológiailag ilyenek vagyunk.
Tönkre foja tenni valószinű.
Egyébként én a helyedben keresnék egy pszihológust,hátha rájönnék,honnan eredhet ez.
(bár visszagondolva,23 évesen én is irtóztam a gyerekektől,azt gondoltam,na nekem sose,28 évesen meg belém ütött valami,és már de azonnal kellett :))
én 29 vagyok és szintén nem szeretnék gyereket, DE nekem a párom is olyan aki szintén 100% biztos benne hogy nem szeretne.
Ez csak így működhet, ha nem vagytok egy véleményen akkor nem fog működni.
Arra alapozni hogy hátha megváltozik meg nem lehet,illetve nem is szabad.
Lehet teljes boldog életet élni gyerekekkel és anélkül is. Egy életünk van az a fontos ,hogy boldogak legyünk benne, ki így lesz boldog ki úgy.
Beszéljétek meg ezt őszintén, mert amíg bizonytalan vagy az ő érzéseiben, te sem leszel boldog maradéktalanul.
Köszönöm az eddigi válaszokat!
Én tiszteletben tartom azon gondolkodás módokat hogy egy gyerekkel teljes az élet.És szerintem vannak emberek akiknél ez így is van és vannak olyanok akiknél nem.
Sokszor próbáltam én is rájönni az okára,de aztán elfogadtam magam és most úgy vagyok vele hogy elsősorban az én boldogságom a fontos.És én egy gyerekkel nem leszek boldog.
Kedves utolsó!
Teljesen egyet értek veled! Végre valaki teljesen átérzi a helyzetemet! :))
Én mindig így gondoltam.
Olyanok között nőttem fel akiknek kis gyerekük volt és minél több időt töltöttem velük és hallgattam ahogy a gyerekekről meg a terhességről beszélnek annál jobban kezdtem "elundorodni" a dologtól.
Kisgyerekként sem babáztam soha,nem játszottam kisbabával sem,ha pedig kaptam egy baby-born babát azt is vagy megvertem vagy bevágtam a dobozba és otthagytam.Tudom hogy szörnyen hangzik de már kis koromban sem volt semmi vágyam erre.És szerintem ép eszű ember nem ad gyereket a kezeim közé.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!